Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Előszó
A legszámottevőbb eredménynek tűnik, hogy sikerült megállítani Budapest belterülete zsúfoltságának további növekedését. Ma az 1950 óta Nagy-Budapestté összevont városnak külső területei, sőt még inkább a várost környező agglomerációs övezet városiasodik, s a fejlődés üteme az előző évtizedekének háromszorosa. Budapestet azonban nemcsak objektív helyzete, közigazgatási feladatköre teszi fővárossá, hanem tettei is. 1848-ban itt volt a polgári forradalom szellemi központja, a budapesti munkásegyletek jelentették az alapot a szociáldemokrata mozgalom megalakításához, a Tanácsköztársaság kormányzását ellátó 500-as tanács a Budapesti Munkás- és Katonatanácsból fejlődött ki. A negyedszázados Horthy-korszak idején Budapest minden üldözés és áldozat ellenére mindvégig a forradalmi munkásmozgalom központja maradt. A fővárosban a felszabadulás után lezajlott politikai harcok közvetve, de közvetlenül is a szocialista forradalmi átalakulás ösztönzői lettek, akár a budapesti munkásságnak a földreformban és a mezőgazdaság szocialista átalakításában való részvételét, akár a stabil pénz, a forint megteremtéséhez nélkülözhetetlen ipari újjáépítést tekintjük. A magyar szocialista átalakulásban vállalt anyagi áldozat, műszaki és szakemberellátási támogatás is a főváros segítőkészségét tanúsítja. A nagyrészt a fővárosi egyetemeken nevelődött értelmiség tevékenysége, a művészeti és kulturális élet termékenyítő hatása jelen van az ország közéletében. Mindebben kifejezésre jut, hogy Budapest tudatosan vállalja a fővárost megillető feladatokat és felelősséget. Történelmi és országépítő funkciójára büszke városunk lokálpatrióta. Mind többen művelői a várostörténeti kutatásnak és népszerűsítésének. A fővárosi ember demokratizmusa, vonzalma a kultúra iránt, szenvedélyes törekvése a nemzeti önismeretre az elmúlt 100 évben, de különösen a tanácsrendszer létrehozása és Nagy-Budapest megteremtése óta egyre inkább városépítő tényező. Egyre több, a kommunális problémák megoldását kezdeményező javaslat és kivitelezés származik a lakosságtól. A budapesti polgár gazdaként közlekedik városában. Ha egy sikerületlen épületet lát, ha egy elhanyagolt étterembe lép, ha — szerinte — stílusrontó épületet avatnak, felháborodik. Mérgelődése és öniróniája, amellyel saját gondjait, sőt eredményeit is szemléli, nemcsak a pesti ízlés alkotóeleme, de történelmi szemléletünknek, mindennapi cselekedeteinknek is elidegeníthetetlen része. Városunk európai nagyváros. Európaisága azonban nem egyszerűen méreteiben vagy más városokkal való vetélkedésben, még kevésbé másolásában rejlik, sokkal inkább más fővárosok iránti érdeklődésében, abban a különös tulajdonságában, hogy képes befogadni Európa tudományos, művészeti, építészeti áramlatait, igyekszik meghonosítani őket. Városunk találékonyságával, sajátos ízlésvilágával sok újat alkotott. Európaisága tehát elsősorban magyarságában, sőt mondhatnánk „budapestiségében” gyökeredzik. További feladatainkat a tervszerű városfejlesztésben, a városigazgatás és gazdálkodás igazgatásának korszerű továbbfejlesztésében, a közéleti demokratizmus kiszélesítésében látjuk. Ebben segíthet bennünket az elmúlt 100 év tapasztalatainak összefoglalása és megvitatása, szerény, de egyenletes előrehaladásunk útjainak felvázolása. Köszönet illeti a Corvina Kiadót kezdeményezéséért. Bízunk benne, hogy a szerkesztési elvek megnyerik az olvasó tetszését: a történelmi vázlat megértését a főbb eseményeket európai és nemzeti történetünk keretébe illesztő kronológia segíti. A városigazgatási és a városfejlődést bemutató dokumentumok, valamint a történelmi fordulópontokat illusztráló képek hitelesítik a rövid történeti leírást. 8
