Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Gyüjteményeink
Szalui Ágnes: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye A könyvtárak több ezer évig ajel,akép és a betűírásos dokumentumok rendszerező és őrzőhelyei voltak. Az ókori kultúrák zenéjéről alig található írásos emlék. A régi görög zene több, mint kilenc évszázadáról összesen tíz kisebb teijedelmű töredékes darab maradt fenn. Zenei anyagot rögzítő hangjegyírásos kéziratok jelentősebb gyűjtése az európai kottaírás viszonylagos kialakulása után, a középkor utolsó századaiban indult meg. A 15. század végén megkezdődik a hangjegynyomás. A 16. században már néhány könyvtárban ősnyomtatványok is találhatók. A 18. század első felében kialakul a mai hangjegyírás végleges formája. A 19. században a nagy nemzeti könyvtárak és a zeneművészeti főiskolák könyvtárai kialakítják kottatáraikat. 1877-ben Thomas Alva Edison megszerkeszti az első fonográfot, amelyet 1897-ben az Eldridge Johnson által tökéletesített hanglemez vált fel. 1893-ban megjelenik Waldemár Poulsen mágneses rendszerű hangrögzítő és visszajátszó berendezése. 1925-ben már elektromos pick-up kerül forgalomba. Alig ötven év alatt hatalmas fejlődésnek indul a hangfelvétel és a hangvisszaadás technikája. Az írásbeliség elterjedése és a nyomdászat feltalálása után a művelődéstörténetnek ez a pár évtized az egyik legjelentősebb állomása. A hangot rögzítik és hamarosan szükségessé válik a rohamosan növekvő hanglemez anyag archiválása illetve feltárása is. A kotta és hanglemez specifikumaiból következik, hogy a többezer éves könyvtártörténetben a zenei könyvtáraknak alig van múltjuk, a 20. században viszont rendkívül gyors fejlődésnek indulnak. A nemzeti könyvtárak zeneműtárai és a zeneművészeti főiskolák, konzervatóriumok könyvtárai mellett, az 1900-as évek elején külföldön már néhány városi könyvtárban is megtaláljuk a zenei gyűjteményeket. Magyarországon több, mint 100 éves a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola (Konzervatórium) és 90 éves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola könyvtára. A harmadik jelentős gyűjtemény az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtára, mely 1929-ben vált önálló osztállyá. Magasszintü szakkönyvtára van az MTA Zenetudományi Intézetének. Az oktatási intézmények könyvtárai a tanári kar és a hallgatók rendelkezésére állnak. Az OSzK Zeneműtára a magyar és magyar vonatkozású zenemüveket archiválja, a Zenetudományi Intézet állománya a kutatók munkáját segíti. Közművelődési célokat szolgáló zenei könyvtár 1964-ig nem volt az országban. Zenei életünk, kultúránk magas színvonala, a zeneművészet iránti érdeklődés és igény gyors növekedése, a zeneoktatás kiváló eredményei szükségessé tették egy nyilvános zenei könyvtár létrehozását. Külföldön legnagyobbrészt a városi könyvtárak zenei gyűjteményei látják el ezt a funkciót. Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1964-ben nyitotta meg Zenei Gyűjteményét. A könyvtár célja, hogy szemben a tanintézeti, a praesens állománnyal rendelkező és a kutatást szolgáló különgyűjteményekkel, — korlátozás nélkül biztosítsa a muzsikusok és a zenével nem hivatásosan foglalkozók számára egyaránt a zenei könyvek és zeneművek kölcsönzési lehetőségét. 78
