Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
Súgván Ágnes: Várospolitika — várostörténet (Budapest Főváros Levéltára tudományos-közművelődési terveiről) Buda és Pest, a Duna két partján elterülő szabad királyi városok az ország életében mindig is központi helyet foglaltak el. A török uralom alóli felszabadulásuk után, mindőn a két város visszaszerezte szabad királyi városi rangját, s a XVIII. sz-ban polgári-városi fejlődés útjára lépett, a városok múltja, mindennapi életének szabályozása és fejlődési irányának kijelölése országos politikai ügy lett. A városok igazgatása még a felvilágosult abszolútizmus központosító törekvései közepette is példája lett a városfejlesztésnek. Mi sem természetesebb, hogy megkülönböztetett gondot fordítottak a városok iratainak rendbentartására, őrzésére és felhasználására. Levéltárakat állítottak fel és azok élére levéltárost iktattak tisztségbe. (Később, 1785-ben országos intézkedés szabályozta a megyékben és városokban az iratkezelés rendjét, a levéltárak működését.) A levéltárosok munkaköre az 1848—49-es szabadságharcig az ügyek lajstromozására, jelzetelésére, elhelyezésére, majd az egyházi anyakönyvi másodpéldányok begyűjtésére korlátozódott. A szabadságharc kormánya mindenekelőtt a főváros történetében, de a történetszemléletben is forradalmi változást hozott. Kimondta Buda, Pest és Óbuda egyesítésének szükségességét, intézkedéseket hozott a város gazdaságának, közlekedésének egységesítésére. Ugyanakkor felszabadította a kutatás számára az igazgatás és gazdasági élet iratait, valamint a központi hatóságok dokumentumait. A levéltárak ezzel kiléptek az iratkezelés és az iratmegőrzés világából, a magyar múlt megismerésének és önálló ítéletalkotásának műhelyeivé lettek. Pest, Buda és Óbuda városi fejlődése az abszolutizmus éveiben, önkormányzatuk felfüggesztése idején sem tört meg. Tudatos városépítésről és várospolitikáról, községi gondolkodás fejlesztéséről azonban aligha szólhatunk. Az 1873. évi városegyesítés után a Kiegyezés kormánya számos, a forradalmi abszolutizmus idején hatályon kívül helyezett intézkedés szükségességét felismerve, lényegében visszaállította, pontosabban az adott körülmények szerint alkalmazta azokat. AXIX.sz. végén Budapest fejlődését több tényező határozta meg: a fővárossá válás, az urbanizáció és a velejáró igazgatási, városgazdálkodási valamint a társadalmi-politikai követelmények. Az ország Monarchiában elfoglalt helye növekedésének arányában nőtt a fővárosi törvényhozás és igazgatás szerepe és befolyása. A hagyományok ápolásának és az újítások lendületének légkörében Budapest története iránti érdeklődés meghatványozódott. Nem csak azért, mert itt alakult ki az ország kultúrális-művelődési központja, ez a város vált sok tekintetben kifejezővé a nemzetiségek feletti magyar szupremáciának és az ezzel összefüggő magyarosításnak, hanem azért is, mert a magyar kapitalizmus kibontakozásának fellegvára lett. E városban koncentrálódtak a magyar burzsoázia és a magyar munkásosztály főerői, s a két ellentétes osztály kultúrájának fórumai. .3
