Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
Gyáni Gábor: Budapest társadalomtörténeti kutatásainak forrásproblémájához Budapest története marxista szintézisének előrehaladott munkálatai (eddig négy kötet látott napvilágot és küszöbön áll az ötödik, a város történetét 1919 és 1945 közötti időben tárgyaló kötet megjelenése is) adnak alkalmat a főváros történeti, jelesül társadalomtörténeti kutatásával kapcsolatos néhány módszertani gondolatunk megfogalmazására. A szerző érdeklődési irányának megfelelően e módszertani javaslatok Budapest polgári kori társadalomtörténetét érintik, amelynek 1945 utáni histográfiáját mindenekelőtt két körülménnyel jellemezhetjük: az ilyen irányú vizsgálatok csekély mennyiségével, ill. az e vizsgálatokban általában hasznosított forrásanyag egyoldalúságával és szűk keresztmetszetével. Az elmúlt két évtized kutatási eredményei közül számottevőnek Lackó Miklósnak az ipari munkásság származási viszonyairól írott tanulmánya, valamint Szabolcs Ottónak a tisztviselőréteg szociális helyzetét feltáró dolgozata^ bizonyult, mindkettő a huszas évekkel foglalkozott. Úttörő jelentőségűek Vörös Károly dualizmuskori virilisvizsgálatai, amelyekben a szerző, — s többek között ez tekinthető a legfőbb nóvumnak, — egy a kutatásba korábban nem bekapcsolt, noha igen becses levéltári forrástípusnak, a virilisjegyzékeknek a kvantitatív elemzése nyomán rajzolt árnyalt képet a századvég—századelő Budapestjének gazdasági elitjéről.^/ Újabban kísérlet történt — Ránki György jóvoltából — az országgyűlési választói névjegyzékeknek olyan értelmű mintavételes és egyetlen időpontra korlátozódó feldolgozására, amely által kimutathat óvá vált, hogy az egyes pártpolitikai irányzatok milyen társadalmi összetételű tömegtámogatásra támaszkodhattak, milyen elemekből tevődött össze az egyes, főként szélsőjobboldali politikai áramlatok társadalmi bázisa a második világháborút közvetlenül megelőző időben.^/ Az idézett és legjelentékenyebbnek tartott kutatási eredmények önmagukon példázzák, hogy a kezdetben főként, vagy kizárólagosan statisztikai forrásanyagra építő kutatási stratégia (a Lackó, Szabolcs tanulmányaival fémjelezhető vizsgálatok) idővel teret engedtek a levéltári forrásanyagot primér kútfőként középpontba állító kutatási próbálkozásoknak (Vörös, Ránki tanulmányai mutatnak ez irányba). A forráshasználatban végbemenő jelzett súlypontáthelyeződés valójában persze egy bizonyos tematikai és szemléleti átalakulásnak, iránymódosulásnak a szükségszerű kísérőjelensége, szimptómája. A társadalomtörténet kutatóit újabban már nem csupán a statisztikai adatszolgáltatás révén könnyebben elérhető jelenségek vonzzák, hanem olyanok is, amelyeknek a feltárásához, analitikus rekonstruálásához a statisztikai adatok kevés vagy szinte semmi támpontot sem nyújtanak. így kerültek a társadalomtörténeti kutatómunka fókuszába pl. az angolszász országokban, de a német, francia, stb. tudományosságban is a népszámlálási alapadatok, amelyek egyes személyek, családok szintjén tesznek hozzáférhetővé fontos demográfiai, társadalomszerkezeti információkat. Úgyszintén ebbe a sorba illeszthetőek mindazok a jegyzékes jellegű forrástípusok (adólajstromok, választói névjegyzékek, anyakönyvek, különféle egyéb nyilvántartások garmadája), amelyek egymástól eltérő irányokba elágazó, de egyaránt az egyénekből kiinduló társadalomtörténeti adatolás lehetőségét teremtik meg. Ezen túlmenően utalni kell azon nem kimondottan jegyzékes szerkezetű forrásanyagokra is, amelyekből viszont — szekunder elemzési eljárással — kigyűjthetőek és szeriálisan rend szerezhetőek a valamely meghatározott szempontból fontos adatok. Ide tartoznak az ügyészségi és bírósági iratanyagok, a gazdasági, társadalmi — döntően, bár nem feltétlenül érdekvédelmi - szakmai testületek, szervezetek iratai, a társadalombiztosítók és a szakszervezetek fennmaradt irattöredékei stb. 66
