Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
sírkőtöredék stb. Eredeti helyén állt még egy ilyen díszes sírkert sírszobrot tartó alapzata, vas kapoccsal összefogott kőlapburkolattal. Mindezek az újonnan és korábban a telekrők előkerült leletek teszik lehetővé a sírkertek rekonstrukcióját. Hasonló sírépítményekkel díszített családi sírkert maradványokat Aquincumban 1926—28-ben a polgárváros nyugati un. Aranyároki temetőjében tárt fel Nagy Lajos. Az analógiák Dél—Pannóniából, Észak-Itáliából közismertek. A III. Bécsi út 269. sz. leletmentés során a sírkertekben összesen 20 sír került elő. Koruk a II. sz. elejétől az V. sz. elejéig terjedő időből való és a legkülönbözőbb temetkezési rítusokat képviselik: 7 hamvasztásos sír mellett — illetve egy mélyebb színre beásva — 3 kőkoporsó, 1 kőlapokból összeállított sír, 3 téglasír, 6 csontvázas sír (részben fakoporsós) volt. A halottak mellé helyezett mellékletek közül 12 különböző formájú üvegedény, ennél is több agyagedény, bronz ruhaviseleti darabok, ékszerek (köztük arany fülbevaló), érmek (az egyik pénzt a halott szájába tették), vas olló, csont orsó, vas kések és egészen ritka leletként textilmaradványok tartoznak az említésre méltóbb leletek közé. (Értékes kiállítási együttest alkothatnak, s restaurálásuk után már 1979- ben a nagyközönség is megtekintheti ezeket a páratlanul értékes római kori emlékeket, a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán.) A III. Bécsi út 269. sz. alatti ásatás elsődleges feladata a leletmentés volt: meg kellett figyelni az építési alapgödörben levő régészeti jelenségeket és meg kellett menteni a cölöpök leverése előtt az értékes római kori,.leleteket”-et, amelyek restaurálás után múzeális értékként kerülnek bemutatásra. Az ásatás azonban ugyanakkor tervszerű kutatásnak is számított, hiszen a leletmentés alkalmat adott az 1938—41-ben ugyanitt folytatott Garády-ásatás eredményeinek hitelesítésére. Garády Sándor a Budapest Régiségei XIII/1937-ben megjelent kötetében számolt be erről az ásatásról: az Árpád—kori Fehéregyházát kereste a korábban itt álló, az akkor még le nem bontott Török—labor gyár épületei között, és híradása szerint néhány középkori téglát fel is fedezett egy — az újkornál korábbi - épületfalban. Az általa talált római kori maradványokat éppen csak megemlítette. Az 1978 évi leletmentés alkalmával a terepen visszamérve előkerültek Garády kutatóárkai fezeket is ledokumentáltuk). A BTM Adattárában Nagy Margit és Kemenczei Tiborné előkeresték Garády ásatási-nap lóját és ásatási jelentéseit, Héjjas Pál mérnök a BTM Középkori rajztárából gyűjtötte össze Garády Bécsi úti ásatásáról 1941-ben készült rajzokat. így már könnyű volt megtalálni a terepen azt a pontot, amelyet Garády középkori falszakaszként mért fel s amelyről a jelenlegi ásatás egyértelműen azt mutatta, hogy az előbb említett római kori temető keleti zárófala volt. A római kori építmények középkori megújítását vagy használatát az átkutatott területen sehol sem észleltük, — egyáltalában — középkori leletnek nyomát sem találtuk sehol. A területet a XV. századig bezárólag — hangsúlyozni kívánjuk, hogy csak régészetüeg megkutatott területről mondhatunk véleményt — csupán a rómaiak használták. Egyébként Garády maga jelentős római kori épületet talált a Bécsi út túloldalán, éppen szemben a mai Selyemkészítő Gyárral. , 57
