Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
szelte a háborút és az időközben ajándékként behozott állatoknak és növényeknek. Ez volt az a hőskor, amikor a látogatók az állatkert legszebb parkrészein nem dísznövényeket láthattak, hanem az állatok részére termelt legkülönbözőbb takarmánynövény-féleségeket. Szükségessé vált, hogy a meglevő állatokat szaporítsák, ugyanis ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy új fajokat tudjanak beszerezni, mert a szaporulat szolgált cserealapként, amit úgyis igyekeztek kihasználni, hogy egyedül élő állatokhoz párt próbáltak szerezni és így űjabb lehetőséget teremteni a szaporulat további növelésére. Viszonylag rövid idő alatt siker koronázta az állatkerti dolgozók munkáját, a háborús károk majdnem teljesen megszűntek, amiben nem kis része volt Budapest lakosságának és a Fővárosi Tanács hathatós anyagi segítségének. így több millió forintos költséggel újjáépültek az állat— és növányházak a lehetőségekhez mérten korszerűsítve, sőt 1955-ben már egy új épületet az úgynevezett „Madártelelőt” is felépítették. Az újjáépítés során igyekeztek megőrizni az állatkert régi képét, és épületeit külsőleg eredeti formában helyreállítani. így pl. a Madárházat, az Elefántházat, Szarvasházat, a Főbejárat kapuját a kőelefántokkal stb. Természetesen ebben az időben nemcsak helyreállítási munkák folytak, hanem sokrétű bemutatási, üzemeltetési, egészségügyi, biológiai, ismeretterjesztési tevékenység alapjait is igyekeztek letenni. Ezzel az időszakkal zárult az állatkert életének az a korszaka, amelyet ma már történeti távlatból szemlélhettük. Az utóbbi év munkái és az elért eredmények Az évek folyamán az állat- és növényállomány gyarapodott, így ezeknek nemcsak elhelyezési, de tartási, takarmányozási és egyéb igényei is nőttek. Ezért szükségessé vált a meglevő kis objektumok átépítése, illetve újak létesítése. 1962-ben felépült az új Bölényház és 1965-ben a kétszintes Zsiráfház. A volt ,»Állatkerti Szabadtéri Színpad” helyén létesült ugyancsak 1965-ben a Japánkert, ami közművelődési szempontból lényegesen kisebb értékű. Az utóbbi 10 évben ismét nagyarányú építkezési munka kezdődött, melynek meghatározója ugyancsak a sokrétű, illetve a nagyarányú igény növekedése volt. Évről—évre egyre nagyobb gondot jelentett a fizikai munkaerő megtartása, illetve biztosítsa, mivel az állatkert speciális munkaterület, - munkái szépek és érdekesek ugyan, de az alacsony fizetés mellett a munka rendkívül veszélyes (fertőzés, harapás, rúgás stb.), sőt laboratóriumi jellegűnek sem mondható, hiszen az élő állatnak anyagcsere termékei vannak és a látogatók utáni takarítás sem éppen vonzó munka. Ha meggondoljuk, hogy évente 1,600.000—1,700.000 ember fordul meg ezen a kisterületen, és sajnos a kultúrált viselkedés még ma sem általános. Tehát a dolgozók munkakörülményeit és szociális helyzetét sürgősen javítani kellett, ezért került megépítésre a meglevő barakkok helyet az új „Szociális éppület” amelyben a dolgozók részére modern, korszerű fürdőket, öltözőket, ebédlőt és korszerűen felszerelt műhelyeket létesítettek. 46
