Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
egyéb feladatait nem is teljesíthette. Az 1954-56-ig tartó időszak az Intézet életének a legnehezebb időszaka volt, elődintézményei fennállásának időszakait is beleértve. A továbbképzési rendszerek befejezetlensége, a mind tartalmában, mind szervezetében újabb és újabb oktatási formákra való átállás, az ehhez szükséges, sokszor felesleges terheket jelentő káderképzés, az általános megzavarodottság és kapkodás, s kultúrpolitikát is befolyásoló rossz politikai légkör rendkívül megnehezítette az Intézet munkár ját is. A gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása is nyomást gyakorolt az Intézetre. 1954. szeptemberétől, a periodikus tanfolyami továbbképzés differenciált feladatokat jelentő időszakában, racionalizálás folytán, szakonként 1-1 fő maradt az Intézet továbbképzéssel foglalkozó részlegében, és ezt követően a továbbképzéssel szoros egységet alkotó szakfelügyelet is elkerült a tanszékekről. Ekkor alakult ki a szakfelügyelet jelenlegi ún. félfüggetlenített formája. Az erre az időszakra jellemző „pedagógiai mozgásnak”; „módszertani erjedésének”, tapasztalatcserének, felolvasási üléseknek összegező írásos elemzésére és megörökítésére az Intézetnek nem volt kiadási lehetősége. Ezért a továbbképzési feladatok mellett megjelölt módszertani kutató—, gyűjtő- és elemző munkát az Intézet maradandóan összegezni nem tudta, pedig széleskörű és sokoldalú tapasztalati anyag került bele az Intézet pedagógiai és ideológiai „vérkeringésébe”. Az egyetlen önálló kiadási lehetősége a jelenlegi Budapesti Nevelő folyóirat elődjének a megjelenése volt 1954-55 között, ugyanezzel a névvel, de nem folyóiratként. Az Intézet ezen időszakban összeállított és szerkesztett egyetlen egyedi kiadványa is a Tudományos és Ismeretterjesztő Társaság kiadásában jelent meg a dialektikus és történelmi materializmus alapjai címmel. Ez volt az első pedagógusok számára összeállított kiadvány a marxizmus-leninizmus alapjainak átfogó jellegű tanulmányozásához. Az ellenforradalom után, mivel a továbbképzés országos elvei és programjai csak később kezdtek újra kialakulni, az Intézetnek lehetősége nyílt arra, hogy saját mérlegelése és elgondolása alapján külön programmal álljon elő. Kritikailag feldolgozta a továbbképzés eddigi célkitűzéseit, programjait és módszereit, valamint számbavette a felszabadulás előtti továbbképzés munkaformáit. Mérlegelte, hogy az ellenforradalom utáni helyzetben a továbbképzésnek milyen tartalma és módozata lenne a legcélravezetőbb. Ennek alapján a továbbképzésnek azon formáit és módszereit vette programjába, amelyek korábban a legnagyobb érdeklődést tudták kiváltani. Kérésére az Intézet nevében is megváltozott, 1957. szeptemberétől ismét az eredeti néven: Fővárosi Pedagógiai Szeminárium elnevezéssel folytatta működését. Az 1957. szeptemberében kezdődő időszak az Intézet történetének egyik legtöbb eredményt felmutató, legsikeresebb időszaka volt. A továbbképzés két alapvető formájaként létrehozta az Apáczai Csere János Pedagógiai Akadémiát, és emellett más funkcióval, de módszereiből sokmindent átvéve, visszaállította a felszabadulás előtti ,.gyakorlati szemináriumokat”. (Akkori nevük: az FPSZ állandó tanfolyamai.) Az Intézet - a felszabadulás előtti tudományos előadássorozathoz hasonlóan — a szabadegyeteme különböző tagozatain előadó-és vitapartnerként felvonultatta az egyes témák országosan legismertebb, legkiválóbb képviselőit, a tudományos, kultúrális, társadalmi élet nagy tekintélynek örvendő szakembereit. Senki sem számított arra, hogy ezzel az akcióval közvetlenül az ellenforradalom után ekkora sikert arathat. Részvételi díj fizetése mellett több mint 3000 22.
