Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
programjában negfogalmazottak állnak a legközelebb. A feltüntetett feladatok szerinti munkára azonban alig jutott idő, mivel 1949-ben a polgármester az intézetet átszervezte az alábbi indoklással: „A kormány a köznevelés elméleti és gyakorlati kérdéseinek szakszerű tanulmányozására, tudományos feldolgozására létrehozta az Országos Neveléstudományi Intézetet; az intézet működési köre kiterjedt Magyarország egész területére, beleértve Budapest fővárost is. Ezért a Székesfővárosi Neveléstudományi Intézetnek Fővárosi Pedagógiai Szemináriummá való visszaszervezését rendelem el.” Ez a visszaszervezés azonban nem jelentette azt, hogy az intézet a korábbi Szeminárium alkotó munkáját folytata. A sokoldalú pedagógiai alkotó tevékenység helyett az oktatásügyi hivatali munka kapott erőteljesebb hangsúlyt. Ennek megfelelően az átszervezési okmányban az igazgató „hivatalvezető”, a tanárai „közoktatási alkalmazottak”,a munkaidő „hivatali munkaidő”, s ,,ha valaki ezt nem tartja be, azonnal tegyenek jelentést”. Tulajdonképpen meghatározatlan és kidolgozatlan maradt, hogy az új minőségben a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium munkájának, funkciójának mi legyen a jellege. Ennek meghatározása helyett 1950. szeptemberében (az előző átszervezés után egy évre rá) az intézet újra átszervezték. Ezt az akkor már megalakult Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága rendelte el. Az intézet új neve Fővárosi Pedagógiai Intézet. A jelenlegi intézet is ezt a nevet viseli, de ezt megelőzően még négyszer változott a neve. Az új intézet feladata a fővárosi tanítók szakosodásának a segítése lett volna, a felső tagozat számára szaktanítók képzése, de a munkát 745 hallgató képzésével éppen csak elkezdeni tudta, mivel az első tanév végén most már nem átszervezték, hanem miniszteri rendelettel feloszlatták. A tanítók szaktanítókká, illetve szaktanárokká való átképzése országosan, így a fővárosban is a Pedagógiai Főiskolák (jelenleg Tanárképző Főiskolák) kizárólagos hatáskörébe került. A megszüntetett intézet helyén és jogutódjaként 1951-ben minisztériumi rendelettel kifezetetten a pedagógusok továbbképzésére új intézet jött létre: a Budapesti Pedagógus Továbbképző Intézet. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1950. március 29-i határozata nyomán a lehető legsürgősebben új tanterveket kellet kidolgozni, és új tankönyveket kellett megjelentetni. Tulajdonképpen ezek voltak hazánkban az első szocialista tantervek alapján készült tankönyvek, melyek nemcsak szellemük, hanem sok tekintetben ismeretanyaguk alapján is azt igényelték, hogy valamennyi pedagógus átképzésben, illetve továbbképzésben részesüljön. Ezt igényelte a szocialista pedagógiai irodalom és gyakorlat megismerése is. Külön gondot jelentett a pedagógusok tömeges ideológiai átképzése, illetve továbbképzése, a marxizmus—leninizmus elsajátítása. A Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya intézetenként működő Budapesti Pedagógus Továbbképző Intézet megalakulásával a fővárosi padagógusok továbbképzésének egy rendkívül szervezett, központosított rendszere alakult ki. Az intézet az általános továbbképzés megoldásához minden 15—20 pedagógusra jutóan a pedagógusok közül úgynevezett „oktató—kádereket” választott ki javaslatok alapján. Kiválasz-20
