Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)

Intézményeink életéből

az Intézet sugározta a századforduló vívmányait a kísérleti lélektan, a kísérleti padagógia, a gyer­mektanulmány területéről; a munkaiskolát népszerűsítette, ezzel is hozzájárult a régi, maradi pedagógiai lazításához és korszerűbb bevezetéshez. Ezekhez a kezdeti ismertető, népszerűsítő feladatokhoz az intézmény a Horthy-rend szer idején is igyekezett hű maradni. . . ., az azonban érthető,hogy mindez az uralkodó hivatalos világnézete, az úgynevezett keresztény nemzeti szellem érdekében folyt”- írja. A Pedagógiai Szeminárium felszabadulás előtti sokirányú munkásságáról elsősorban a kez­dő nevelők tanfolyamait, a munkaoktatási tanfolyamok különböző változatait, valamint az In­tézet laboratóriumaiban folyó alkotó tevékenységet kell kiemelten megemlíteni. A kezdő nevelők egy éves tanfolyamán a hallgatók hármas munkát végeztek. Tudományos előadásokat hallgattak, laboratóriumi gyakorlatokon vettek részt, majd a gyakorló iskola óráin hospitáltak, tanítottak. 1912-től Budapesten nem alkalmaztak olyan kezdő tanítót, aki ezt a tanfolyamot nem végezte el. Bárczyék így érvényesítették a magasabb szintű követelményeiket, mivel felsőbb tanítóképző intézetet nem sikerült létrehozniuk. A tanfolyam hallgatói egy éven át ösztöndíjat kaptak, melynek összege meghaladja az óradíjas helyettes fizetését. Az intézet első harminc éve alatt összesen 1 568-an végezték el ezt a tanfolyamot. A munkaoktatási tanfolyamok beindítása szintén európai úttörésnek számított. 1912-ben Guttenberg Pál, a Kézimunkára Nevelő Országos Egyesület igazgatója indította el az első tanfo­lyamokat, melyeknek továbbvitele és pedagógiájának kidolgozása elsősorban Ozoray Frigyes ne­véhez fűződik. A székesfővárosi hivatalos közlöny szerint ,,Az iskolának ipari és gazdasági irány­ban fejlesztése, a munka iskolájának megteremtése, a kézimunkának az iskolába való bevitele tette ezt szükségessé.” Ezeken a tanfolyamokon több irányú és szintű képzés folyt. Az 1912-ben megkezdődött technikai oktatás még nem szaktanítói céllal működött, úgynevezett munkaoktatói tanfolya­mokká 1919 után bővültek ki az egyes kurzusok. Ha valaki tanítói oklevéllel az ilyen hároméves tanfolyamot elvégezte, ez polgári iskolai tanári képesítésnek felelt meg. A részletesebben ismertetett tanfolyamokon kívül — a számos más tanfolyam közül — ugyancsak úttörő jellegük miatt, legalább megnevezésszerűen említést igényelnek azok az átkép­ző tanfolyamok, melyeket a napközi otthonok nevelőszükséglete érdekében indítottak, valamint az igazgatói tanfolyamok. A tanfolymok mellett igen jelentős volt a Szemináriumban folyó laboratóriumi tevékenység. A legeredményesebb és legszerteágazóbb a pedagógiai és lélektani laboratórium munkája. Az előbbit Weszely Ödön, az utóbbit Révész Géza szervezte meg. A két laboratórium munkája 1925-ben egybekapcsolódott, ekkortól emelkedik ki Nagy László munkássága, aki a magyar gyer­mektanulmányozásnak, korábbi művei alapján, ez időben már vezető egyénisége. A laboratórium gyógypedagógiával foglalkozó részlegének első vezetője Bárczi Gusztáv, a magyar padagógia tör­ténetének legkiemelkedőbb szaktekintélye. A laboratóriumban folyó munka kezdettől igen sokrétű; szerteágazó vizsgálatai a képesség­­vizsgálattól a pályaalkalmasságig tízezrekre terjedtek ki. Ebből a tevékenységből nőtt ki 1941-ben külön intézményként a Székesfővárosi Pályaválasztási Tanácsadó és Képességvizsgáló Intézet, 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom