Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Branczik Márta: Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza
egészen az 1872-es adásvételig. A Duna felőli kétemeletes, kilenctengelyes homlokzatot a rakpart feltöltése előtt készült képekről ismerhetjük.10 1872-ben tehát ennek a többször átalakított, barokk eredem háznak a megvásárlását határozta el a Takarékpénztár. A fennálló épületet azonban nem akarta megtartani, így rövidesen szűk körű, meghívásos pályázatot írt ki új székháza megtervezésére.11 A kiírás komoly feladat elé állította a résztvevőket. Mivel a telek a székház számára túlságosan nagy volt, a felépítendő ház egyik részében bérlakásokat szándékoztak elhelyezni, így kívánták hasznosítani az ingatiant. Ehhez két különböző funkciót kellett egy épületen belül összeilleszteni. Tovább nehezítette a tervező dolgát az is, hogy a Takarékpénztár főbejáratát mindenképpen a forgalmasabb, Dorottya utcai oldaka kellett helyezni. A pályázat elbkálására Theophil Hansent, Ybl Miklóst és az osztrák államvasút építészeti osztályainak igazgatóját bizonyos „März bécsi mérnök"-öt kérték fel. Theophil Hansen, a dán származású bécsi sztárépítész ekkortájt fontos állami megrendeléseken, az osztrák Parlament és az Akademie der Bildende Künste épületének hellenizáló stílusú tervein dolgozott. Ybl Miklós, mint bíráló személye azért érdekes, mert éppen ő tervezte az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár egyik elődintézete, a Budai Takarékpénztár székházát (I. Fő utca 2.); sőt az 1868-ban felépült Pesti Hazai Első Takarékpénztár épületét is (V. Károlyi Mihály utca 12.), ahol a székház-bérház funkciók összehangolása éppoly problematikus volt, mint ahogyan ez a Dorottya utcai teleknél is ígérkezett. A pályázat elbírálóinak nevét ismerjük, a pályázati kikás pontos szövegét, és a pályázók személyét sajnos még nem, de a további kutatás során ezekre is fény derülhet. A közelmúltban egy szerencsés véletlen során sikerült azonosítani a pályázati tervek egyikét. Egy Hauszmann Alajosnak tulajdonított távlati kép fotómásolatán látható, hogy a szomszédos épület felkata „Szálloda a Magyar Királyhoz", így nyilvánvaló, hogy ez a távlati kép csak az Egyesült Fővárosi Takarék épületét, vagy tervezett épületét ábrázolhatja.13 Ezzel váratlanul megkerült a pályázat egyik tervlapja, és talán később az is egyértelműen Hauszmann Alajos (?): Az Egyesüli Fővárosi Takarékpénztár épületének pályaterve, 1872 bebizonyosodik, hogy a szignálatlan távlati kép alkotója tényleg Hauszmann Alajos.14 Az ábrázolás a Dorottya utca és Wurm (Szende Pál) utca kereszteződése felől mutatja a négyemeletes épületet. A homlokzatokat kis kiülésű rizalitok tagolják, amelyeket feltűnő, magasított tetőépítmények, valamint az első emeleten erkélyek hangsúlyoznak. Különösen érdekes, hogy a homlokzaton hellenizáló elemeket is láthatunk; ilyenek a rizalitok egyenes záródású ikerablakai, amelyeket kariatidák díszí-10 Max Felix von Paur: A pesti Dunapart a Rakpiac és a Belvárosi Plébániatemplom között, színezett kőrajz, 1834. BTM Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye, ltsz.: 28.233. Látkép a Vigadóval, Zograf és Zinsler felvétele, BTM Kiscelli Múzeum, Fényképgyűjtemény, ltsz.: F.56.381.1. 11 NEY 1879. 33. p.; FENYVESSY 1896. 55-56. p. 12 Ney Béla ezt írja a harmadik bírálóról: „az oszt. állam-vaspálya-társaság építészeti osztályainak akkori igazgatóját" kérték fel, de nevet nem említ. NEY 1879. 33. p. A Takarékpénztár monográfiájának szerzője pedig a harmadik bírálót csak „März bécsi mérnök"-ként említi. FENYVESSY 1896. 56. p. Személyéről közelebbit nem tudunk. 13 BTM Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye; ltsz.: 32.434/2 Köszönöm Papp Gábor Györgynek az azonosításhoz nyújtott segítséget 14 Ritoók Pál hívta fel a figyelmemet arra, hogy a kép egy csonkított (szintén fotó, ltsz.: 69.025.657) másolatát őrzi a MÉM is. A kép a Györgyi Dénes-hagyaték részeként érkezett be a múzeumba, több más Hauszmann-tárggyal együtt.
