Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Winkler Gábor: Városépítészet a neoreneszánsz korában

és ezzel a homlokzatokon — hasonlóan a városszerkezethez és a telekosztáshoz — szabályos, hálós osztásrendszer alakult ki. A számtalan példa közül itt minde• » r t /• ' • 12 nekelőtt az Andrássy út városi palotáit említjük. A Híd utca a Széchenyi tér felé, Szeged, 1896 körül A neoreneszánsz házakat nagy kiülésű főpárkánnyal koronázták: ezzel még hangsúlyosabbá vált a felső, vízszintes lezárás térbeli jelentősége. A főpárkány markáns vízszintes vonalát sem építészeti tömegekkel, sem szobrászati díszekkel nem törték át. A fent leírt homlokzatok sorolásával a korábbiaknál sokkalta gazdagabb, plasztikusabb térfalak keletkeztek, ugyanakkor a felületek egységes hatása továbbra is megmaradt. Sok esetben az építészek az így létrejött épület méreteivel sem elégedtek meg, és a városkép monumentalitásának további fokozására törekedtek. Egy-egy épülettömbben például azonos párkánymagasságú, közel megegyező nyílásosztású és plasztikájú, egymáshoz nagyon hasonló házakat építettek. A nagyjából egy időben emelt háztömbök szerencsés esetben egyeden, nagyméretű, monumentális épület hatását keltették. Ez a tömbnagyságú épületblokk vált a városépítészeti kompozíció alapelemévé. Ilyen szabályos rendszerben épült át Pesten és Budán a Dunapart városrészeken áthúzódó sávja. A kor nagy hatású városépítészeti szakírója, Camillo Sitte sok esetben idézett munkájában kiemeli a pesti Duna-part szerencsés megoldását. „Pesten éppen a legszebb, élettel telített városrészek fekszenek a Duna partján, melyeknek hatását csak A pesti Aru- és Értéktőzsde a^Aldunasoron, 1873 körül 13 fokozza a Nagy-Duna látképe. " Könyvében a bécsi folyópartok kiaknázatlan lehetőségeire is utalt, és jó példaként állította szembe a Pesten alkalmazott megoldást. Szerkesztésében, megjelenésében azonban az 1871-1885 között megépített Sugárút tükrözi leginkább a korszak városépítészeti törekvéseit. A Sugárút kiépítésével Pest belvárosát a Városligettel egyenes vonalban kívánták összekötni. Legkorábban a Váci körúttól (ma: Bajcsy-Zsilinszky út) a Nagykörútig terjedő szakasz és az ezzel párhuzamosan haladó kiszolgáló utcák épültek ki, szabályos, derékszögű tömbökkel, rövid, egyenes keresztutcákkal. Végigjárva a monumentális Sugárutat azt tapasztaljuk, hogy ezek a keresztutcák mélységükben az összképben alig érzékelhetők: a Sugárúton végigtekintve a hatalmas épülettömbök egyetlen egységes, egysíkú, alapjában mégis plasztikus hatású falnézetté olvadnak össze. A házakat szinte mindenütt azonos magasságú és kiülésű főpárkány koronázza. Ezt az erőteljes, vízszintes zárómotívumot kupolák, oromfalak sehol nem szakítják 12 Andrássy út 13. építész: Schmahl Henrik, 1880; Andrássy út 24. Duna-part és a Lánchíd utca között, építész: Unger Emil, 1870. építész: Freund Vilmos, 1875; Andrássy út 33. építész: Weber NEORENESZÁNSZ 2008. 100-102, 107. p. Antal 1875. További példa Lipthay Bék palotabérháza a 13 SITTE 1889. 138. p.