Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Gábor Eszter: A neoreneszánsz építészet léptékproblémáiról

Quittner Zsigmond: A Laczkó-pa/ota homlokzatterve, 1885 jes külső magassága megközelítőleg 14 m. Kisebb tehát a Villa Rosánál, de nem lényegesen. Az Andrássy út 114. szám alatti - Freund Vilmos által tervezett — Greger-villa (1879) szintén a háromosztású főhomlokzata házak fent jelzett csoportjába tartozik. Méretei nagyjából megegyeznek az Erdődy-villáéval de beépítettsége a megjelölt méreteken belül kisebb. Nem építették be az alap-téglalap teljes területét, az Erdődyvilláéhoz hasonló méretű utcai homlokzat mögött csak egy szobasor teljes szélességű, a második sor már kisebb és jelentéktelenebb, a harmadik csak a lépcsőház egy ré-Gottfried Semper Oppenheim-palota, Drezda, 1845-1848 Biagio Rossetti: Palazzo dei Diamanti, Ferrara, 1493 szét foglalja magába - így adják ki az Erdődy-villát megközelítő épületmélységet. Az utcai front azonban azonos szélességű! (Lásd a színes táblák között. Az idők során ezt a villát is többször bővítették.) Az említett két pesti villában és sok hasonló társukban a reprezentációs feladatú terem nem az épület középpontjába került, hanem az utca felőli középtengelybe, a háromnyílású loggia mögé, az Erdődy-villában az emeletre, a Greger-villában a földszintre. A terem belmagassága megegyezett a szint többi szobájáéval. Csupán alapterülete és elhelyezése emelte ki azok sorából. Az itáliai reneszánsz építészetben ritka egyemeletes városi palota példája Biagio Rossetti ferrarai Palazzo dei Diamantija (1493). Méretének egy ötödével maradhatott el tőle az egykori drezdai Oppenheim-palota (1845-1848). Gottfried Semper itt is, mint a Villa Rosa