Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Bugár-Mészáros Károly: Bukovics Gyula és Kossuth téri rrúnisztériumi épülete
kapcsokról, 1886. március 3. Schwarz Antal a lakatos munkákról.) 1886. június 3. Ybl Miklós és Steindl Imre felülvizsgálta a kimutatásokat és kis módosítással elfogadásra ajánlotta. A tervrajzok mellett az épületről ez a két és negyedoldalnyi irat adja a legtöbb műszaki információt: „a főlépcsőhöz szükséges kőkorlát, mely vörös márványból volt tervezve, karsztmárványból (szürkésfehér, Trieszt melletti) készüljön a vörös márványra vonatkozó egységárakért, (...) az udvari mellvédpárkány és lábazat süttői kőből, (...) az ajtótok süttőikőből, (...) a csarnokajtó lábazat, pillérlábazat, ajtókeret (Duna)almási kőből, (...) az ablakszemöldök, a sarokkő a csarnokban sóskúti „A" kőből készüljön (.. .)"47 1886. augusztus 21. A kőművesek bokrétaünnepséget tartottak, mert elérték az épület legmagasabb tégla- és kőépítésű pontját. Hétszáz főt megjutalmaztak. A jutalmazási lista, a főpallértól a legegyszerűbb fiúnapszámosokig mindenkit felsorol. Szakmai szempontból érdekes a „csapat" összetétele. Nemzetiségi szempontból pedig a családnevek érdekesek. A szakmai összetétel és a fejenkénti jutalom a következőképpen oszlott meg: a főpallér 500 Ft, két főpallér-helyettes 250 Ft, hat szakaszpallér 100 Ft, egy ellenőr 100 Ft, két műszaki gyakornok, írnok 5 Ft, 19 kőművestanonc 2 Ft, négy műszaki előmunkás (I. oszt.) 10 Ft, 17 kőművessegéd (II. o.) 2,20 Ft, 48 kőművessegéd (III. o.) 2 Ft, 147 kőművessegéd (TV. o.) 1,90 Ft, egy fő ács, illetve ívek készítője 5 Ft, egy éjjeli őr 10 Ft, egy állványpallér előmunkás 5 Ft, 75 állványkészítő 1,50 Ft, 39 habarcskészítő 1,10 Ft, 161 férfi napszámos 1,0 Ft, 128 fő asszony napszámos 0,80 Ft, 47 fiú napszámos 0,80 Ft jutalmat kapott. Ez összesen 2677,10 Ft-ot tett ki.48 1886. szeptember 24. Az ácsok bokrétaünnepsége. Elérték a fedélszék csúcsát, a cserepezés és a bádogozás előtti állapotot. Az ünnep alkalmából 53 fő kapott összesen 208 Ft jutalmat, amit a következő módon osztottak ki: egy álktópallér 100 Ft, két segédpallér 10 Ft, 37 ácslegény 2 Ft, egy ácstanuló 1 Ft, 18 napszámos 1 Ft jutalmat kapott. A névsorban sok magyar nevűvel találkozunk.49 1886. november 18. Cserépkályha vásárlási tervezet készült az egész épületre. Zsolnay Vilmostól 246 db színes majolika kályha 14159 Ft Stöckl Antaltól 84 db fehér és szürke cserépkályha 3 304 Ft Bixa Jánostól 78 db fehér és szürke cserépkályha 2 760 Ft Az összesen 408 db kályháért 20 223 Ft-ot terveztek fizetni. Adagosán 50 Ft/kályha költséget 10 OOOFt/2009 szorzóval számolva 500 000 Ft/kályha ár jön ki. 1886. december 12-31. A Központi Vasműigazgatóság kérte, majd a Pénzügyminiszter felkérte az illetékes minisztert, hogy az épülőfélben lévő palotához a hazai ipar védelme érdekében a vas- és acélanyagokat, a zománcozott cikkeket, a gáz- és vízvezetékeket hazai kincstári gyárból szerezzék be.50 1886. december közepe Befejeződött a tető cserepezése és bádogozása. 1887. január 1. A király szentesítette a Magyar Kk. Igazságügyminisztériumnak, az újonnan épülő Földművelés-, Ipar- és Kereskedeknügyi Minisztérium palotájába való elhelyezésről az országgyűlés mindkét háza által jóváhagyott törvényt.51 Kérték a többletköltségek kidolgozását. 1887. január 18. A legnagyobb volumenű feladatot, a kőműves és kőfaragó munkákat 618 150,46 Ft értékben Wawra és Pfeifer vákalta. A 10%-os biztosíték összeget (50 000 Ft-ot) értékpapkokra kívánta cserélni. A válasz 1886 októbere óta húzódott, mert az építés 1 100 000 Ft-os pénzügyi alapjából52 november közepén már csak 85 000 Ft ma-47 MOLK 178 1120. ir. 154-155. 48 MOL K 178 1119. ir. 177-188. Amennyiben 1 Ft/1886 kb. 10 000 Ft/2009-nek felel meg, akkor a teljes építkezés 11-12 milliárcl Ft/2009-t tenne ki, és a telek ára pedig 5,5 milliárd Ft/2009 volna. A 10 000—es szorzóval a kisemberek jutalma is jobban értékelhető. 49 MOL K178 1119. ir. 16-166. 50 MOLK 178 1119. ir. 1-5. 51 MOL K 178 1119. ir. 10-12. 52 A Közgazdasági Minisztérium új palotája. VU, 34 (1887) 47. sz.
