Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Henri Evers: Építészet Budapesten

négy háztömb különböző stílusokban épült, ennek elle­nére szép egészet alkotnak. Az itáliai reneszánsz módjára alkalmazott gazdag sgraffito-díszítés hatása kiváló, jól visszaadja annak olaszos jellegét. Továbbhaladva azt vesszük észre, hogy az Andrássy út második szakasza eltér az elsőtől: a házak kisebbek és egy emelettel alacsonyabbak, mint korábban. A homlok­zatok a korábbi homlokvonalhoz képest néhány méter­rel hátrébb vannak húzva, a fennmaradó sávot kertek töltik ki. A telkeket díszes kovácsoltvas-kerítések vá­lasztják el az utcától. Gyakoriak az oszlopos galériák és loggiák, amelyek magánpalota jeüeget kölcsönöznek ezeknek az épületeknek, amilyenekkel a nagyvárosok külterületein találkozhatunk. A jobb oldalon emelkedik a Künstlerhaus szép, velen­cei reneszánsz homlokzatával.24 Eredeti alkotásnak nem nevezhető, véleményem szerint kissé túlzottan hasonkt a 25 A » velencei Palazzo Mezzonicóra [Ca' Rezzonico]. A szép előcsarnokkal és lépcsőházzal bkó belső térben vannak azok a termek, ahol az évente megrendezett képzőművé­szeti kiállításokat tartják. A Künstlerhaus mekett helyez­kedik el a Rajzakadémia, impozáns főhomlokzattal, szintén itáliai stílusban.26 A súlyos, rusztikázott földszint nagyon jekegzetes, és repoussokként szolgál a többi emelethez, amelyek sgraffitóval gazdagon díszítettek. Az egész épületet széles párkány koronázza. Végül elérkezünk a második körtérhez, az Andrássy út harmadik szakaszához. Ez, mint legkülső rész, kizáró­lag villákkal van beépítve, és így átmenetet képez a város­ból a szabad természetbe. Folyamatos vaskerítés választ­ja el a telkeket az utcától, e kerítés egyúttal összekötő vo­nalat is képez. Nagyon szerencsés megoldásokkal talál­kozunk itt, mindenféle zsáner képviselteti magát. Az épí­tészek jól használták fel a rendelkezésükre akó eszközö­ket. Tornyocskák és kis pavilonok, klasszikus kolon­nádok és tetszetős fa verandák, erkélyek, tetőablakok és oromzatok váltakoznak egymással, és tarka színkaval­kádjukkal szemet gyönyörködtető együttest alkotnak, illő lezárásaként a fővárosnak. A bőkezű természet ezt a részt zöld lombruhájával díszíti, amely enyhet adóan teríti szét árnyékát. Itt-tartózkodásom alatt már létezett egy olyan terv, amely szerint a Stadtwäldchen bejáratánál egy nemzeti em­lékművet emelnének Magyarország felszabadulásának emlékére.27 Hogy ennek az emlékműnek a kivitelezése mennyiben haladt előre, arról nem tudok beszámolni. Amikor végül megemktem a Népszínházat szép termével, az új pályaudvart29 , továbbá a múzeumot30 és az építés alatt ákó Leopoldstädter Kirche'?1, úgy gondolom, Budapest látnivalóinak legtöbbjével megismertettem önöket. Nem fejezhetem be viszont anélkül, hogy ne emlé­kezzek meg a Margitszigetről, amely Budapesttől gőzha­jóval félórányi utazásra van a Dunán. A körülbelül háromnegyed óra járásnyi hosszú, néhány száz lépésnyi széles sziget, amelyen termálvizű források fakadnak, egyike a mai idők legszebb fürdőhelyeinek. A sziget mindkét végén fürdőszákók, vendéglők és koncertter­mek találhatók, József főherceg nagylelkűségének kö­szönhetően luxus színvonalon berendezve. A sziget két vége között az összeköttetést lóvasúti pálya biztosítja, amely párhuzamosan halad a folyóparttal és megbújik a fák sűrű lombja mögött. Az épületek szép ekendezése, a festői környezet, a gazdag természet, valamint az illatozó 24 Régi Műcsarnok, VI. Andrássy út 69.; Lang Adolf, 1875-1877. 25 A hazai kutatás a Michèle Sanmicheli tervezte veronai Palazzo Bevilaqua (1530) előkép szerepét hangsúlyozza. Az épületre vo­natkozó korábbi irodalom felsorolásával ld. VADAS 2004. 350. p. A velencei Canal Grandén álló palotával (Baldassare Longhena, 1649) csak az emeleti nagy ablakok építészeti keretelése rokonítható. 26 Mintarajztanoda, VI. Andrássy út 71.; Rauscher Lajos — Kolbenheyer Ferenc, 1875. 27 Ez a megjegyzés talán az 1848-49-es szabadságharc emlékét meg­örökítő szobor felállítására a főváros közgyűlése által 1882-ben kezdeményezett gyűjtésre vonatkozik. Nem tudunk róla, hogy 1883— 1884-ben ezzel kapcsolatban konkrét helyszín szóba került volna. Vö. VADAS 1996. 31. p. A Sugárút végpontjában a főváros Ybl Miklós tervei szerint 1884- ben emelte az ún. Gloriettet 28 VIII. Blaha Lujza tér; Ferdinand Fellner — Hermann Helmer, 1874-1875. 29 Ez bizonyára a kettő közül az újabb, a Keleti pályaudvar, VIII. Baross tér; Rochlitz Gyula - Feketeházy János, 1881-1884. 30 Magyar Nemzeti Múzeum, VIII. Múzeum körút 14—16.: Pollack Mihály, 1837-1847. 31 Szent István-bazilika, V. Szent István tér; Hild József — Ybl Miklós - Kauser József, 1851-1905.

Next

/
Oldalképek
Tartalom