Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Henri Evers: Építészet Budapesten
Az elegáns lakóházakban a nyitott gangok helyett fedett körfolyosók találhatók: a belső udvar ezáltal teljesen az itáliai palotákéhoz lesz hasonlatos. Ennek az elrendezésnek praktikus szempontból az az előnye, hogy a zavaró belső folyosók elhagyásával jobban csoportosítja a lakásokat, hátránya azonban, hogy a belső udvarra néző helyiségeket árnyékossá teszi, megfosztja őket a nyugalomtól. Csakis művészi szempontból fogadható el az ilyen beosztás: a [római] Farnese- és a Borghese-paloták felidézése, hogy csak néhány példát emKtsünk, elégséges ennek a véleménynek az alátámasztására. A pesti építészek ezt helyesen belátták, mert számos, az utóbbi időben épült ház belső udvara az itáliai mesterművekével vetekedő architektonikus kompozíciónak tekinthető. Költséget nem kímélve felhasználásra kerül itt minden eszköz, amely az építész rendelkezésére áll: az építészet, a festészet és a szobrászat kart karba öltve jelenik meg, és csodálatot érdemlő, erőteljes egységet alkot. Szerkezetét tekintve a pesti lakóház nem különbözik a bécsitől, a szilárd építkezés itt is alapkövetelmény. Mivel korábban már volt alkalmunk beszélni erről, most nem akarunk ismédésekbe bocsátkozni.9 Eddig tehát a pesti építészet általános jegyeit érintettük, most szeretném, ha kövemének engem, és szemügyre vennénk a kiemelkedő alkotásokat is. Építészeti téren az érdekességek a város három részében összpontosulnak: a Ferenc József rakparton, a mágnás-negyedben és az Andrássy úton. A legfontosabbakról megpróbálok áttekintést adni. A Ferenc József rakpart az azonos nevű térnél kezdődik, amely négyszögletes alakú, hosszanti oldalát a Duna határolja, majd épületek zárják le. A rövid tengely meghosszabbításában emelkedik a Pestet és Budát összekötő csodálatos Lánchíd. A híd 380 m hosszúságban két pillérre támaszkodik, amelyek körülbelül 50 m magasan 0 és egymástól 190 m-re helyezkednek el. Felfogása nagyon művészi. A sziklákra támaszkodó pilléreket némiképp diadalívre emlékeztetően, monumentáks építészeti elemként használták fel. Ezek a különleges pillérek szerencsés 9 Evers korábbi beszámolója az egykorú bécsi építészetről: De Bouwkunst in Weencn. In: De Opmerker, 18 (1883) 174-177, 297-300, 305-309, 313-315. p. összhangban vannak a vonzó, vékony láncszerkezettel, amelyen a híd [pálya] függ. Bizonyos távolságból nézve ez a hatalmas alkotás nagyon merész benyomást kelt, úgy néz ki, mint a folyam partjait összekötő pókfonál. A híd két végén oroszlánok kőszobrai fekszenek, ezek még impozánsabbá teszik az összbenyomást. A Ferenc József tér jelentős épületeként kell említeni a Tudományos Akadémia [székházát], ez a szabadon álló alkotás 1862-ben [Friedrich August] Stüler tervei szerint épült, (lásd a vázlatot) A gazdag kiképzésű homlokzat domináns középrészből és hozzá kapcsolódó alacsonyabb szárnyakból áll. A középső rész földszintjét öt árkád alkotja, amelyek egy párosával állított háromnegyed-oszlopokból képzett kolonnád alépítményéül szolgálnak — mögötte helyezkedik el az Akadémia nagy ülésterme. E fölött emelkedik még egy ugyanilyen tagolású szint, amelynek nyílásai íves ikerablakok. Az egészet balusztrád koronázza. A középrész domináns oszloprendje két emeletet fog át — ehhez a részhez kapcsolódnak az oldalszárnyak. A homlokzatról szerzett benyomásunk zavaros: a középrizakt felső részének zavaró a koncepciója, az odahelyezett szobrok erőszakkal vannak az oszlopok közé „préselve". Az oldalszárnyak architektúrája eltérő léptékű, továbbá hiányzik a kapcsolat ezek és a középrész között; bár önmagukban nézve az egyes részek dicséretre méltóak, egymással nincsenek összhangban. Egyes profilok túl súlyosak, bár a részletek általában jól vannak felhasználva. A gazdagon alkalmazott díszítés olyan naturaksztikus felfogásról tanúskodik, amely bizonyos időszakban a berlini iskola sajátja volt. Az egész épület faragott kőből készült. Az oldal- és a hátsó homlokzatok bár egyszerűbbek, de kellemes látványt nyújtanak. A középső kapun keresztül tágas, négyszögű előcsarnokba jutunk, amely egy kilencosztású tér, oszloppárokkal alátámasztott keresztboltozatos lefedéssel. A szép arányokhoz finom díszítés járul, az összbenyomást emek az enyhe színezés. A bejárat tengelyében egy néhány lépcsőfokkal megemelt galériára érkezünk, ahonnan a félköríves alaprajzú, monumentáks főlépcső 10 A két hídpillér magassága a folyam fenekétől 55, illetve 60 m. GALL 1999. 121. p.
