Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Cs. Plank Ibolya: Dokumentálás vagy fényképezés? Új képek az Andrássy útról
Cs. Plank Ibolya Dokumentálás vagy fényképezés? Új képek az Andrássy útról Nagy Zita A berendezett város című, ugyanebben a kötetben olvasható tanulmányából Htűnik, hogy Budapest kiemelt sugárútját talán Klösz György (1844—1913) fényképezte a legátfogóbb szemlélettel a 19. század végén. Az Andrássy út ekkor már lényegében kialakultán élte mindennapjait, és a fényképész az épületeken kívül ezt az életet is igyekezett megörökítem. Képeinek tartalma és beállításmódja visszatükrözi a számára lényeges mozzanatokat. Azóta több mint száz év telt el, és az idők folyamán műemlékké értek az akkor még kortárs építészetnek számító alkotások, sőt 2002-ben az Andrássy út és történelmi környezete felkerült az UNESCO Világörökség listájára. Hosszú stagnálás után most szeretnénk azt hinni, hogy szép lassan, de megújulnak az európai világvároshoz méltadan állapotban lévő neoreneszánsz épületek. Napról-napra tapasztalhatjuk, hogy a megjelenését tekintve kissé kopott külső kezdi ismét egy elegáns sugárút alakját magára ölteni, miközben az épületek belső világa — bár felújítások már itt is sok helyen történnek -, még őrzi a korábbi évek emlékeit. Fejlődés vagy fejlesztés nem azonos fogalmak az épített örökség vonatkozásában. Annak megítélése, hogy korunkban egy épület — legyen az műemlék, vagy álljon csak területi védelem alatt - helyreállítása szakszerűen történik-e vagy sem, nem a fotókutatás feladata, az azonban teljesen biztos, hogy nem készülhet olyan helyreállítás, amely mellett Idmondhatnánk, hogy a fotográfiára, mint a régi épületen fellelhető értékek megörökítésére szolgáló eszközre ne lenne szükség. 1 GÁBOR ESZTER: Andrássy út. című könyve (GÁBOR 2002) mellett a Budapesti Negyed legelső, 1993-ban megjelent kötetét említem az Andrássy útról. Egy folyamatban lévő munka ismertetésével arra keresem a választ, hogy miként lehet a fénykép határain belül egyéni módon és magas színvonalon ábrázolni a hétköznapjaink részét képező építészeti alkotásokat. Részben személyes okok játszottak közre abban, hogy miért éppen az Andrássy útra esett a választás. Egy nyári délután a 29. számú lakóházba tévedtem be, ahol arra eszméltem, hogy bár hosszú ideig éltem a környéken, mégsem ismerem a homlokzatok mögötti világot. Miután hozzászoktattam magam a fényekhez, teljesen az udvar vizuális hatása alá kerültem. Úgy néztem a kopott kis udvart, mintha először látnám. Hátsó lépcsőházának agyonvésett emeleti beugrója, a kutak és mindezek tetejében az udvart átszelő átjáró teljesen meglepő összképet nyújtott. Az élmény hatása alatt még napokig bóklásztam a szomszédos házak belsejében, és végignéztem a könyvesboltok kínálatát is Budapestről. Néhány könyvtől eltekintve akg találtam olyan kiadványt, amely fotó-és szöveges anyagában is kiemelkedő lett volna. Budapest első sugárútjáról — Gábor Eszter könyvén kívül — semmi nem került a kezembe.1 Nem mrisztikai könyvet kerestem, hanem olyat, amely a történeti és jelenkori változások szüntelen gyorsulása közepette letűnt és átalakult építészettel, a fotóanyag minősége tekintetében is érdemben foglalkozna. Egyszerű történet ez, jól tudom. Önmagában rnindez kevés lett volna ahhoz, hogy anyagi támogatás nélkül, szabadidejüket feláldozva barátokat és kollégákat kérjek fel ilyen volumenű munkára. Ennek ellenére 2007 nyarán sikerült megszervezni egy hivatásos A felkészülés során Déry Attila könyve a házak rövid építéstörténetének összefoglalásában nyújtott segítséget. DÉRY 2006.
