Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Sisa József: A neoreneszánsz Európában és Magyarországon — vázlatos áttekintés
korszakot jelöl, hanem — a „rinascita" kifejezést használó Giorgio Vasari nyomán — új fejlődésnek teret nyitó, egyszeri eseményt. Dezallier D'Argenville Vasari nyomdokaiban haladó életrajz-fűz érét az elkövetkező évtizedekben francia szerzők felmérési rajzokat és távlati képeket tartalmazó, rendkívül igényes kivitelű építészeti albumai követték.4 Az itáliai reneszánsz épületeket bemutató műveik úttörő és példaadó jelentőségét aligha lehet túlértékelni: belőlük az egész európai építész- és építtető-társadalom képet kaphatott a 15. és 16. századi olasz architektúra alkotásairól. Az első közülük Percier és Fontaine: Palais, maisons, et autres édifices modernes, dessinés a Korne (1798) című nagyszabású munkája. A címben ugyan még a „modern" szó szerepel, de a bevezető diskurzus első oldalán a szerzők a 15. századot mint „a művészetek újjászületésének korszakát" („l'époque de la renaissance des arts") jelölik meg.5 Vagyis a „reneszánsz" alatt immár nem egy kezdőpontot, hanem — a mai fogalomhasználathoz közelítve — egy időszakot értenek. Percier és Fontaine, akik a témáról más műveket is kiadtak, hamar követőkre találtak egyebek közt Grandjean és Famin személyében, akik a Palazpp di Montecitorio, Róma. P. Letarouilly: Edifices de Rome moderne (Paris, 1840-1'S'S7) című könyvéből toszkán paloták felmérési rajzait publikálták hasonlóan igényes formában.6 Az egyre szaporodó, táblákat tartalmazó munkák közül kitüntetett hely illeti meg Paul Letarouilly Róma reneszánsz épületeit bemutató, nemzetközi népszerűségnek örvendő köteteit (1840-1857),7 melyet az építészek generációi szinte bibliaként forgattak.8 Az említett francia albumok egy korszakkal, illetve gyakran csak egy várossal vagy egy régióval foglalkoztak. Mellettük újdonságnak számított Jules Gailhabaud eredetileg füzetsorozatként megjelent munkája, amely szándéka szerint több nép valamennyi korszakból származó építészeti alkotásait mutatta be (1839-1850).9 A cím szerint megjelölt formában ezek történeti jellegű, rendszerező felépítésű kötetek voltak, melyek arányosan maguk-Homlokzat Serlio után. Burckbardt: Geschichte der neueren Baukunst (Stuttgart, 1867) című könyvéből 4 PATTETA 1975. 5 PERCIER-FONTAINE 1798. 3. p. 6 GRANDJEAN-FAMTN 1815. 7 LETAROUILLY 1840-1857. 8 HITCHCOCK 1977. 80. p. 9 GAILHABAUD 1839-1850.
