Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)
A főváros lakosságának növekedésével párhuzamosan a városi élet tempója egyre gyorsul. A változó igényekre reagálva a városvezetés és a vasúti kocsikat gyártó Siemens és Halske cég kísérleti és reklám jelleggel villamos próbajáratot létesít. A Nyugati pályaudvartól a Király utcáig közlekedő első sötétzöld szerelvényeket 1887 novemberében indítják útnak. Klösz eddig csak figyelmes dokumentátora volt az úton történő változásoknak, ezúttal azonban megakasztja a város életét. Technikailag ugyan már képes lenne mozgásban lévő járművet is ábrázolni, de ő ehelyett — az Oktogon közepén! — leállítja a nagykörúti villamoskocsikat, az utasokat néhány elegánsabb úr és a kalauzok kivételével leszakítja, majd a járókelőkkel közös csoportképbe rendezi. A fotográfus különleges helyzetét jelzi, hogy mindenki engedelmesen követi instrukcióit. A kompozíció rafinált. A kép megtévesztő, mert látszólag a villamosról és a csoportról, ám legalább annyka a harmadik szereplőről, az Andrássy útról is szól. Ezt erősíti, hogy a baka, az előtérben álló alakok lábait a fotó alsó szélének vonalában Klösz habozás nélkül „lemetéli", miközben a kivágatot a csoport hátteréül szolgáló épület tetőpárkányához igazítja. A felvétel már nem a fotós kocsijáról, a magasból, hanem egy adagos járókelő nézőpontjából, szemmagasságból készül. A képen a tér mégis inkább fel- és hátrafelé nyílik, a tágasság érzetét kelti, s ha azt is elképzeljük, hogy a két villamos megindul és kimozdul a képből, helyükön maga az Andrássy út tárulhat ismét a szemünk elé. A Terézváros, mint az ellentétek és az utánérzések városrésze, lakói számára kedves, ismerős, otthonos: „Az építésmesterséget megfagyott zenének szokták nevezni, a Terézváros beválik fagyott modern operettnek. Innen is onnan is egy-egy reminiscencia. Egy darab Lipótváros, egy darab Józsefváros, jó darab Rátót, egy kis O-buda, keringőrészlet Bécsből, néhány taktus Párizsból, pár hang Sodorna, csupa reminiscencia, de együttvéve még is szerves egész, kedves harmóniáju zenemű. Csupa elevenség, zaj, mozgás, sürgés-forgás, semmi unalom, még kevesebb egyhangúság."29 Klösz György: A.^ Andrássy út a% Operaháznál 1890 Ekkorra Klösz is „belakja" az Andrássy utat, ottani tevékenységét pedig - a rendhagyó alkalmakat, mint Kossuth temetését vagy a millenniumi események megörökítését leszámítva — már csak korábbi Andrássy úti felvételeinek ismétlésére, illetve néhány, a fentihez haf • f *r yv f f 30 » * f f f f sonló, „jól működő" alap-képtípus előállítására korlátozza. Saját stílusában dolgozik, rutinos mozdulatokkal. Nagyvárosi miliőt árasztó képén újra az Andrássy út a leghangsúlyosabb. A bal szélen épp csak jelzett Opera épülete vonatkoztatási pontként szolgál. Klösz érzékelteti a távlatot, a méreteket, a tér egészének jellegét, miközben tablóján megjelennek a térben fesztelenül és szabálytalanul mozgó, jövő-menő, közeledő-távolodó, várakozó, ácsorgó-ücsörgő, magányos vagy lazán csoportosuló városlakók. Érdeklődése látszólag elfogultságoktól mentes, a hangyaboly fölé hajoló természettudóséhoz hasonló, aki látja, tanulmányozza és érti is a hangyák életét, róluk kt könyvének azonban csak bevezetőjéig, vagy első fejezetéig jut. Mert, bár talán tudna, nem akar tovább jutni. Klösz összbenyomást érzékeltet, és a képein megjelenő közeg heterogenitására fogékony mai nézővel ellentétben nem merül el a látvány 28 Uo. 37-38. p. 29 A Budapesti Látogatók Lapja hirdetésében (1888, 1889) az olvasó a Hatvani utca 18. alatti műteremben „Budapest fővárosa és környéke látképeinek állandó dúsgazdag raktárát találhatja." LUGOSI 2002. 54. p. 30 Ezek a köznyelvben manapság egyre gyakrabban „klasszikus Klösz" vagy „anno" képekként emlegetett, vagy így keresett felvételek.
