56 izzó ősze volt… Pillanatképek a forradalom napjairól - It was the fervent autumn of ’56. Snapshots on the Days of the Uprising (Budapest, 2006)
BEVEZETŐ
A másik jelentős fotógyűjtemény Bálint István 2 , valamint Szirmai Ottó és társai 3 periratából került elő. E képek készítése és összegyűjtése főleg műegyetemistáknak köszönhető. Beke Tibor, Kotulán Kálmán, Széli Sándor, Karner István és Bedő Miklós egyetemi hallgatók mellett mások is részt vettek a gyűjtőakcióban, például Teuchert Tibor gyártásvezető 4 és Nagy Gyula statikus szerkesztő és segédtervező 5 . Nóvák József és társai perében 6 található fotók történetéről a vádlott vallomásából értesülünk. Az általa készített felvételek jórészt a Nagykörúton lezajlott eseményeket és a sérült épületeket mutatják be. Gyűjteményünket a nemzetközileg is elismert osztrák fotóművész, Erich Lessing 7 felvételeivel egészítettük ki, aki a kezdetektől jelen volt a forradalom jelentősebb történéseinél. Olyan nevezetes eseményeket kapott lencsevégre, mint a Köztársaság téri pártház elfoglalása, a Corvin közi harcok, vagy a Kossuth Lajos utcai szovjet Horizont Könyvesbolt előtti lezajló könyvégetés. A forradalom leverését követően, nyomon kísérve a kivándorló magyarok sorsát, megrázó felvételeket készített az osztrák andaui menekülttáborban is. A kötetben található többi kép 26 további per anyagából került elő 8 . Amikor évekkel ezelőtt elkezdtük az '56-os fotók feltárását, már a kezdet kezdetén számtalan kérdés vetődött fel bennünk. Többek között az, hogy a bírósági perekben található fotók milyen veszélyt jelentettek elsősorban a képeken szereplők, másrészt alkotójuk és végül a diktatúra számára? Ezek a felvételek nyilvánvalóan veszélyesek voltak: bizonyítékként használták fel őket a vádlottak ellen, ugyanakkor számos ember egyedül ezeknek köszönhetően került később bűnvádi eljárás alá. A megtorlás idején a nyomozóhatóság természetesen ezeket a felvételeket is felhasználta személyek és helyszínek azonosítására. A forradalom képei azonban, túlmutatva önmagukon, a magyarok szabadság iránti vágyának jelképévé váltak. Olyan világot és értékrendet reprezentáltak, melynek puszta emléke is veszélyes volt a diktatúra számára. így érthető, hogy a régi-új hatalom, a forradalom bukását követően, igyekezett azokat megsemmisíteni. Tehát nem véletlen, hogy a megtorlás időszakában, a szinte ereklyeként tisztelt felvételek rejtegetése is súlyos bűnnek számított. Voltak olyanok, akiket a forradalom idején a természetes kíváncsiság hajtott ki az utcára, hogy megörökítsék e nagyszerű napokat. Voltak, akik szervezetten, azzal a céllal gyűjtötték a fotókat, a röplapokat, újságokat és más egyéb, az eseményekhez kapcsolódó dokumentumokat, hogy kiadványt készítve belőlük, megmutathassák a világnak, mi történt Magyarországon. Voltak olyan felsőoktatási intézmények, mint például a Budapesti Műszaki Egyetem, vagy az ELTE 9 , ahol a tanárok a diákokkal együtt végezték az ilyen gyűjtőmunkát. S voltak, akik már ekkor az általuk remélt visszarendeződés utáni megtorláshoz gyűjtöttek bizonyítékokat.
