Pest-Buda, Budapest szimbólumai (Budapest, 1998)

Utószó Azon jelvények, „amelyeket ma, mint a városok címereit ismerünk, kezdetben csak pecsétjeiken voltak használatban." , azaz Buda, Pest és Óbuda, az 1873 előtt önálló életet élt városok évszázadok óta használtak címert és pecsétet. Buda és Pest már a XIII. században, a tatárjárás (1241—1242) után kiváltságlevelet kapott az uralkodótól, IV. Bélától. Valószínűleg már ekkor rendelkeztek saját pecséttel, amely később átkerült címerükre. A budai polgárok 1533-ban I. (Szapolyai) János királytól kapott nemesítő oklevele utal arra, hogy a városnak már korábban is volt címere — s ha Budának volt, akkor volt Pestnek és a királynék hajdani városának, Óbudának is. Buda címere — János király oklevele szerint — ötszegletű violaszín pajzs, alsó mezőjében háromtornyú egykapus vár, felső mezőjében egy oroszlán három lábával három emberfejet, a negyedikben veres zászlót tart. Az oroszlánt azért kapták a budai polgárok, mert sikerrel védték a várat I. (Habsburg) Ferdinánd csapatai ellen. A veres zászlót pedig hűségükért ajándékozta nekik az uralkodó, mert megmaradtak az ő pártján. A címert nem sokáig használhatta a város: 1541-ben a törökök — I. Szulejmán csapatai — elfoglalták. Uralmuk alá került az ország egyharmadával együtt a szomszédos Óbuda, s a Duna túlsó partján fekvő Pest városa is, amelynek XV. századból származó címerképét ugyancsak pecsétről ismerjük: egytornyú egykapus vár. A vár tornya a török időben egy turbánt kapott (X. tábla), ekként is kifejezve, hogy idegen uralom alatt áll. Óbuda a török hódítás előtti évszázadokban a királynék és az óbudai káptalan székvárosa volt, ami a XIV. század második feléből származó pecsétjén is kifejezésre jutott: nyitott kapus várfal, amely mögött templomtorony emelkedik. A torony jobboldalán az országcímerben egy liliom.' * * *