Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok

nem kívánt •— esetben, ha a tárgyalások a hatalom akkori képviselőivel nem vezettek volna eredményre, és a megbeszélésen elhangzottak nem váltak volna egy rendszerváltás genezisének dokumentumaivá. (Meg ebben az esetben is indokolt lenne a kérdés, vajon a résztvevőknek, akik valamenynyien egy-egy ellenzéki szervezetet képviseltek és nem saját magukat, személy szerint lennének-e jogaik a felvételek sorsát illetően, vagy pedig az őket delegáló szervezeteknek.) a történések alakulása azonban a magánbeszélgetéseket közüggyé, a személyesnek mondható adatokat közérdekűvé változtatta. Márpedig éppen a részben e tárgyalásokon kialakított „köztársasági alkotmány" 61.§-a fogalmazza meg mindenki jogát arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. Ezt a fundamentális alkotmányos jogot részletezi azután a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény kifejezetten kimondva, hogy a személyes adatok védelme a közérdekű adatok megismerését nem korlátozhatja. * * * Miként az általam tárgyalt négy eset igazolja, nyilvánosság és személyiségi jogok kapcsolata az alkotmányos jogok konfliktusainak talán egyik legbonyolultabb fajtája, amelynek feloldására nem kínálkozik általánosan használható recept: megítélésem szerint az első esetben egyértelműen a személyhez fűződő jogok javára billen a mérleg nyelve. Ugyanennyire egyértelműnek tűnik, hogy a negyedik esetet a nyilvánosság előnyben részesítésével lehet csak megoldani. A másodikként és harmadikként tárgyalt esetben mindkét jog komoly súllyal esik latba, azzal, hogy az eset összes körülményei alapján inkább a személyiségi jogok preferálása indokolt.