Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok

akinek neve korábban teljesen ismeretlen volt, és aki nevének felbukkanása után is igyekezett kerülni minden nyilvános szereplést. Ugyanakkor mind az elektronikus, mind az írott sajtó igyekezett a lehető legtöbbet megtudni róla. A Magyar Televízió riportere a kamera „szeme láttára" csöngetett be feltételezett lakásába, a Népszabadság „megbízható forrásból származó ér­tesülései" alapján tudósította olvasóit a jogásznő bankszámlájáról harma­dik személyeknek teljesített kifizetésekről. A lap ugyancsak beszámolt arról, hogy Tocsik Márta, „információik szerint korábban már kerülhetett a hatóságok látókörébe". Ezen nyilvánvalóan személyes adatok kiteregeté­sének alapja pedig az a tény, hogy az ügyészség nyomozást rendelt el To­csik ellen zugirászak vétsége miatt. Vagyis a magyar sajtó — persze nyilván nem minden politikai sugallat nélkül — nyilvánosság elé vitte egy személy magánéletének bizonyos eseményeit, pusztán azért, mert gyanúsítottjává vált egy, egyébként pénzbüntetéssel fenyegetett vétségnek. Vajon hogyan fognak elégtételt szolgáltatni számára, ha a bíróság jogerős ítélete nem erő­síti meg az ügyészség gyanúját? De még ha elítélik is, indokolt-e már most nyitott könyvvé tenni az életét? Persze nem vagyok annyira naiv, hogy ne ismerném a sajtó képviselői­nek lehetséges ellenérveit. Ez a hölgy az utóbbi évek legnagyobb botrá­nyának egyik szereplője, s mint ilyen „közszereplő". Márpedig a közsze­replők a világ minden jogállamában ki vannak téve a médiumok állandó figyelmének, több vizslatást kell eltűrniök egy átlagembernél. A beveze­tőben említett Heinrich Böll ügyében a német Legfelső Bíróság úgy érvelt, hogy az író, aki politikai tartalmú véleményét rendszeresen a nyilvánosság elé viszi, ezzel maga hívja ki nézetei vitatását. Az amerikai Legfelső Bíróság egy 1964-ben hozott híres ítéletében pedig azon az alapon védte meg a New York Times Egyik bíráló cikkét, hogy a kritika tárgya, egy városi rendőr­főnök — mint közhivatalnok — még a jóhiszeműen mondott valótlanságot

Next

/
Oldalképek
Tartalom