Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Majsai Tamás: Kinek a titka?

modell alapjainak lerakására, egy-két gyenge és öntudatlan kísérlettől eltekintve, ennek elemi feltételei is hiányoztak. A szerkezet oly mértékben bizonyult időt állónak (természetesen sok egyéb, itt még vázlatszerűen sem jelezhető konkrét szociológiai tartalommal a háta mögött), hogy amikor a 70-es évek végétől, 80-as évek elejétől az addigi hatalmi erőviszonyok logikájához, valamint az e logika megkövetelte vezetési-viselkedési stílushoz kötődő politizálás egészének evidenciája alatt tátongtak immár nyilvánvalóan szakadékok, illetve amikortól kezdve az állami egyházpolitika mindinkább defenzívába is szorult az egyházakkal és a megélénkülő vallásos érdeklődéssel szemben, az egyházak egyszerűen képtelennek bizonyultak az erővonalak átrajzolódásának valóságos súlyát és tartalmát felismerni. Az általánosan is meglepetést okozó rendszerváltás ennek folytán valóban úgy jött el számukra — biblikus kifejezéssel —, mint „tolvaj éjjel"; úgy köszöntött be, hogy abban lényegileg csak esemény köve tő, de érdemleges aktív szerepet nem játszottak. Az eltérő politikai paradigmát valló kevesek (belső ellenzékként, vagy önálló csoportosulásként) érthetően jelentéktelen erőt képviseltek csak. (Plauzibilis e megállapítás akkor is, ha nem a tehetetlenkedő hivatalnoki fontoskodást, hanem az egyházügyi munka valós hatékonyságát látjuk lecsapódni abban a megyei jelentésben, amely úgy fogalmaz az 1980-as évek második felét illetően, nem sokkal a Miklós Imre-féle expozét megelőzően, hogy „sok energiát kell fordítani az ellenzék hatásfokának ellensúlyozására.") Az egyébként persze meglévő különféle belső elégedetlenségek képviselői közötti törésvonalak alapvetően nem a hatalomhoz való viszony kérdésének fundamentális értékei, hanem az ennek adott keretek közötti profilírozását kereső alternatívák, avagy egészen más természetű konfliktuselemek mentén jöttek létre.