Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

módját, hogy a nemzetközi tényezők figyelmét felhívja sze­mélyére és a magyar ügyre. Igyekezett javára fordítani az elzártságot - ugyanúgy, ahogy ezt 1837 és 1840 között, bör­tönbüntetése alatt tette. Akkor tanult, és politikai nézetrend­szerét formálta. Most is ezt tette, hiszen Alkotmányterve egy­szerre összegzés és program is - olyan dokumentum, amit egy politikai emigráns nem is szánhat más célra. Az intellek­tuális erőfeszítés és a politikai változások befolyásának bi­zonysága, hogy az idők során több szövegvariánssal próbál­kozott, ami az alapelveket nem, érvényesítésük határait vi­szont érintette. Kossuth írásában alapvető politikai értékeinek summá­zatát nyújtja, s szokásához híven nem riad vissza a jelszósz­erű megfogalmazásoktól sem. Mintegy politikai „credo"-ként írja: „én hazám jövendőjét nem a hatalomban, hanem a sza­badságban keresem". Jellegzetes XIX. századi s egyben Kos­suthra valló megoldás az is, hogy költők szavaival világít meg politikai mondandót. Ezért szerepel a szövegben Thomas Moore ír költő sora, s ezért idézi németül Schiller egyik ver­sét. (Az idézet magyarul: )r A láncletépő rabszolgától félhetsz, de ne félj a szabad polgártól.") De ugyanígy hivatkozási alap a történész Thomas Maculay mondandója is, hiszen a kora­beli műveltségmodell szerves részét képezte a história is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom