Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)
így írt: „Két vezéreszme szabott irányt a 48-i törvényhozásnak: az egyik az állami függetlenség, tehát minden idegen beavatkozás kizárása az állam felelős és alkotmányos kormányzatából - a másik az önkormányzati jog egyenlőségi alapon, a szabad népek a független hazában." Szerinte csak a két tényező együttese biztosíthatja a szabadság érvényesülését, s úgy látta, hogy 1867 után mind az „idegen beavatkozás", mind a „kormányhatalom, kormánypatronátus, kormánygyámkodás kiterjesztése az önkormányzat rovására" nyert teret. Megingathatatlan meggyőződésévé vált, hogy „a modern állameszme az önkormányzat eszméje." Az önkormányzat eszméje pedig csorbulhat azáltal, hogy vagyoni jogon előnyt élveznének egyesek - ezért ellenezte a virilizmust -, s úgy is, hogy a parlamenti rendszer leple alatt miniszteri teljhatalom alakul ki: )r A parlamentáris rendszer, a parlamentáris kormány egyik - de csakis egyik - szerves, szükséges és nélkülözhetetlen orgánuma a demokratikus önkormányzatnak - de ha politikai centralizációvá... vagy a parlament védelme alatt miniszteriális omnipotentiává fajul, akkor nem egyéb mint alkotmányos piperékkel felcicomázott centralizmus, mely a XV. század politikai centralizációjától csak anynyiban különbözik, hogy a hatalmat nem egy ember, hanem egy testület gyakorolja. Ily elfajulás, ily eltorzulás mellett a
