Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

még két esztendővel előbb - 1892. szeptember 14-én - a közgyűlés díszpolgárává választotta, így a jogcím is adott volt. Akkor persze a frissen „fő- és székvárosi" rangra emelt Budapest Kossuth 90. születésnapján akart ily módon tisztelegni a legnagyobb magyar ellenzéki előtt. A díszpolgári cím azonban alkalmat adott arra, hogy a főváros jelezze: vállalja Kossuth hazahozatalát, illetve eltemetését. Miközben az öregember haldoklott, március 20-án Polónyi Géza és Kléh István a főváros törvényhatósági bizottsága részéről felvetette ezt a kívánságot. 21-én éjjel Kammermayer Károly alpolgármestert értesítették az immár bekövetkezett tragikus eseményről, s aznap délelőtt a főváros törvényhatósági bizottsága ülést tartott. Gerlóczy Károly alpolgármester tett indítványt, amit a közgyűlés el is fogadott. A hét pontból álló határozat - ami többek között tartalmazta azt, hogy a főváros 25 tagú küldöttséget meneszt Turinba, s a Hatvani utcát Kossuthról nevezik el - leglényegesebb pontja kimondta: Budapest Kossuthot saját költségén temeti el, s a teendők ellátására 62 tagú bizottságot hoznak létre. Innentől az események felgyorsultak. Kossuth fiai - Ferenc és Lajos Tivadar - tudomásul vették a főváros elhatározását és megkérdezték, hogy édesanyjuk és nővérük hamvait is hazahozhatják-e. A főváros igennel