Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Kádár Zsuzsanna: Az információszabadság kérdései Magyarországon

kíván szabályozni, mely nem előzmény nélküli. Miután a személyi szám "beszélő jellege és a közigazgatáson kívüli elterjedtsége" személyiségi jogokat sérthet, ezért 1995-től új személyazonosító mód kialakítását tervezik, továbbá javasolják az új, úgynevezett kártya személyazonosító igazolvány bevezetését. A törvényjavaslat általános vitáját az országgyűlés 1992. évi tavaszi ülés32 szakának 33. ülésnapján, 1992. május 20-án kezdték meg. Dr. Sóvágó László, az MDF vezérszónoka az egyik legfontosabb elvnek az úgynevezett információs önrendelkezési jogot tekintette, melyet az Alkotmánybíróság így fogalmazott meg: "személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad. Mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát." Dr. Hack Péter, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka szerint ez a javaslat a polgárok teljes kiszolgáltatottságát hozza, teljességgel alkotmánysértő. "Mindaddig nincsenek valódi garanciái az adatvédelemnek, míg az adatvédelmi biztos intézménye fel nem áll, és az adatvédelmi biztos mindaddig nem állhat fel, amíg az általános jogok biztosa, az ombudsman intézménye nem jön létre." Kósa András, a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportjának vezérszónoka lényegében az ellenzékiek véleményét erősítette, mikor arról beszélt, hogy a modern nyugat igazolványai nem tartalmaznak olyan adatokat, amelyeket a jelen tervezet töröl Magyarországon. Ez tehát arra mutat, hogy az eltűnő adatok megbízhatóságát az állam már amúgy sem tudta garantálni. 30) Lásd: Országgyűlési jegyzőkönyv 17106-17115. lap 31) Lásd: példáid népességnyilvántartás. 32) Lásd: Országgyűlési jegyzőkönyv 17426-17473. lap