Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Kádár Zsuzsanna: Az információszabadság kérdései Magyarországon

tokból is jócskán idézhetőek lennének ma látszólag kompromittáló megnyilvánulások. Akik ezt az érvrendszert használják, azok óvatosságra intenek a levéltári anyagok korlátozás nélküli kiadása kapcsán és külön is hangsúlyozzák a személyiségi jogok védelmének fontosságát. Egy olyan, átmeneti korszakban élünk, amikor napi politikai célokra is felhasználhatóak a levéltári források, különösen annak révén, hogy a velük való manipulálás lehetősége határtalan. A mai törekvések és félelmek közepette az a nagy kérdés, hogy lehet-e ezen egymásnak is néhol ellentmondó szempontok között olyan kompromisszum, amely egyaránt megfelel a múlt feltárására vonatkozó jogos igénynek és a személyiséghez kapcsolódó jogoknak? Több szakember véleménye szerint e követelményeknek úgy lehet megfelelni, ha élesen elválasztjuk egymástól a kutathatóság és a publikálhatóság fogalmát. "Magánkíváncsiságból" csak meghatározott keretek között lehessen kutatni, ahogyan ez több nyugati országban is létezik, a kutató mögött pedig mindig álljon valamilyen intézmény. Az utóbbi esetében lényegében szűnjenek meg a kutatási korlátozások, ugyanakkor viszont a kutató a személyiséghez kapcsolódó jogokhoz igazodva, csak indokolt esetben publikáljon személyekre vonatkozó információkat. Nem fedné tehát egymást az, amit a kutató megismerhet és amit nyilvánosságra hozhat. Ezt a szempontot egy közelmúltban elfogadott törvényben - a "személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról" - a következőképpen foglalták szabályba: "Tudományos kutatás céljára felvett vagy tárolt személyes adat csak tudományos kutatás céljára használható fel... A tudományos kutatást végző szerv, vagy személy személyes adatot csak akkor hozhat nyilvánosságra, ha az érintett beleegyezett, vagy a kortörténeti 3) Lásd: a későbbiekben részletesebben!