Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Benda Kálmán: A történeti forráskiadványok helyzete Magyarországon

forráskiadás levéltárosi feladat. Paleográfiát, irattant az egyetemen csak a levéltári szakon tanítanak. Ki nem mondva mindez azt sugallja, hogy a történész ne foglalkozzék a forrásokkal, ezek csak akadályozzák és gátolják a nagy történelmi fejlődés törvényszerűségeinek felismerésében és ábrázolásában. A forráskiadásnak nincs szakmai becsülete, a mesterségbeli tudás nem fontos, amit kifejezett az is, hogy tudományos fokozatot forráskiadványra nem lehetett igényelni és kapni. Ez nem számított tudományos munkának. Hogy a Magyar Tudományos Akadémia hogyan vélekedett hivatalosan erről a kérdésről, arra csupán egy példát említek. Az 1970-es években a Történettudományi Intézet beterjesztette az Akadémia Történettudományi Bizottságába a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-8as éveket felölelő országgyűlési iratok kiadásának tervét, s a három országgyűlés (köztük a bécsi békét becikkelyező királykoronázó pozsonyi gyűlés) és hét részgyűlés számára 100 ívet irányzott elő. A Történettudományi Bizottság elnöke kétségbe vonta az iratok kiadásának értelmét. Amikor azzal érveltek, hogy ezekben az iratokban visszatükröződik az ország minden politikai, gazdasági kérdése, lecsapódik minden esemény, tehát általános áttekintést ad a kor problémáiról, az ország helyzetéről, a válasz ez volt: írják meg húsz oldalon, a források leközlésére nincs szükség. Ez volt tehát a hivatalos felfogás a történeti forráskiadványok jelentőségéről. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy ez a hozzáállás nem kedvezett a forráskutatásnak, de nem kedvezett a történész mesterségbeli-tudás elsajátításának sem. Azt is beláthatjuk, hogy ilyen körülmények közt szükségtelen volt a forráskiadás módszerének szabályozása. 1971-ben a Magyar Történelmi Társulat akkori elnökének kezdeményezésére egy szakmai bizottságot hívtak össze, hogy készítse el az új, korszerű magyar történeti forráskiadvány szabályzatot. Az alakuló gyűlésen kiosztották a feladatokat, azután soha többé nem hívták össze a bizottságot. Két részterületre mégis készült forráskiadvány-szabályzat, 1974-ben a Magyar Országgyűlési Emlékek szerkesztője dolgozta ki a XVII. századra a szabályzatot, majd az