Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

X. A kulturális célú támogatások A főváros művelődéspolitikáját bemutató körképet az évente rendszeresen kifizetett segélyek elemzésével, s a fontosabbak bemutatásával zárjuk. A közgyűlés elé terjesztett - a közművelődési intézetek és testületek számára javasolt - segélyeket 1909-ig a VII. ügyosztály kezdeményezte, ettől az időtől kezdve itt is döntő szerephez jutottak az elnöki ügyosztály munkatársai, akik 1912-től azután formálisan is átvették ezt a feladatkört. A segélyeket igénylő egyesületek és szervezetek a korszak sokszínű kulturális életének legkülönbözőbb területein működnek, élnek és hatnak. A századelő fővárosi polgársága és értelmisége egyre nagyobb hévvel igyekezett itt önálló kultúrát teremteni, s annak tudatos élvezetére nevelni gyermekeit is. Jellemző és elgondolkoztató a kezdeményezések e pazarló gazdagsága, mely az egyesületekben és a kultúra eredményeiben kitapintható. A bőséges választékból csak a legjellemzőbbeket ragadjuk ki. A támogatott intézmények és egyesületek jelentős része a zenei művelődés serkentésére, s a gyermekek oktatására alakult. Ilyen volt az Operaház zenekarának tagjaiból létrejött Budapesti Filharmóniai Társaság, mely a Vigadó hangvesenytermében adott koncerteket, a klasszikus szerzők alkotásainak bemutatását szorgalmazó Budapesti Zenekedvelők Egylete, a Magyar Zeneiskola s a Budai Zeneakadémia. Kiemelt támogatásban részesült a Nemzeti Zenede, de rendszeresen segélyezték a Magyar Zeneiskolát, a Dalos Egyesületek Országos Szövetségét, s több énekkart is. A fővárosi támogatás feltétele legtöbbször a szegénysorsú gyermekek ingyenes beiskolázása, ill. (művészeknél) magyar szerzők műveinek a lehető legnagyobb arányú bemutatása és előadása volt.

503/ A főváros tevékenysége azonban ennél szélesebb körre is kiterjedt. A tanács részt vesz pl. a Szent István templom ének- és zenekarának szervezésében és díjazásukról is gondoskodik. A művészetek sokoldalú támogatását mutatják a Magyar Iparművészeti Társaságnak juttatott összegek is, melyek korszakunkban többször is emelkedtek. A főváros vezetői kiemelten fontosnak tekintették a népoktatással és munkásképzéssel foglalkozó egyesületeket és köröket is. Ide sorolhatók a Budapesti Népoktatási Kör, az Angyalföldi Polgári Kör, az Általános Népművelő Egyesület, a VUE kerületi Munkásotthon- és Szakkönyvtár Egyesület, a VI. kerületi Népkönyvtár Egyesület, a III. kerületi Munkás-Kaszinó - s csak néhányat soroltunk fel -, melyeket a fővárosi költségvetésből támogattak. Az önkéntes társulások sikerét a növekvő látogatottság jelzi, a Budapesti Népoktatási Kör pl. több mint 30 ezer embert vont hatókörébe - főként analfabétákat tanított elemi ismeretekre, - de foglalkozott ipari és kereskedelmi szakmai továbbképzéssel, s munkások speciális szakoktatásával is.

5 1 Ismeretterjesztő tevékenységéért részesítették támogatásban az Erzsébet Népakadémiát, az Uránia Tudományos Színházat, s az Istenhegyi Népművelési Egyesületet, mely a „svábhegyi szegény, jobbára idegenajkú nép megmagyarosodása, szellemi és anyagi jólétének előmozdítása érdekében" 05/ működik. A „magyarosodás" célkitűzése továbbra is prioritást élvezett, de kifejezést nyert a munkások nevelésére, ismereteik bővítésére irányuló szándék is, melyet mind az előadó értelmiségiek - főként tanárok, - mind a hallgatóság fontosnak tekintett Az 1911/12-ben rendezett 60 esti előadásnak - melyek a művelődéstörténet humán és természettudományos területein kívül életvezetési és gyakorlati gazdasági ismereteket is felöleltek - több, mint 7000 hallgatója volt

506/