Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

Márffy kérvényében leírja, hogy a fővárostól nyert ösztöndíjjal Párizsban az „Ecole Nationale des Beaux-Arts"-nál tanult, majd Lucien Simon és Jacques Blanche műtermében dolgozott, s ott, és azóta a fővárosban is számos sikert ért el. „Új művészi célok és új utak keresésében vagyok elmélyedve. Poshadt, letaposott művészi utakon jár művészetünk, letértem ez útról, új ösvényt keresek egy új, életerős művészet felé... méltóztassék a díj számomra való megítélésével alkalmat adni, hogy tanulmányaim tökéletes befejezésével azon tőke, melyet a székesfőváros tehetségem kiképzésére fektetett, ezen segítséggel gyümölcsözővé válhasson."

3997 A bizottság tagjai ezúttal - Vaszilievits alpolgármester elnökletével Piperkovics Bátor, Bárczy (tagként), Glück Frigyes, Hock János, Wolfner József és Zipernovszky Károly.

4007 A döntés - 1907 áprilisában - minden korábbinál nehezebbnek bizonyult. Az első szavazás nem hozott eredményt, s a határozottan amatőr többségű zsűri véleménye megoszlott Márffy és Gulácsy között. Második alkalommal a többség végül Márffyra szavazott.

4017 Az 1907-es - szobrászművészek számára hirdetett - pályázatra 14 kérvény érkezett, nyolcan már másodízben tettek kísérletet a díj elnyerésére; kiemelnénk közülükva korábbi díjnyertes Radnai Bélát és ifj. Vastagh Györgyöt. Az első ízben jelentkezők között több figyelemreméltó művész is van. Lányi I. Dezső már többször részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, s ekkortájt szociális témájú naturalista szobraival tűnt fel, de alkotott a szecesszió stílusában is.

4 A díjat belgiumi és franciaországi tanulmányútja támogatásához kéri. Szentgyörgyi István ekkor már második éve a brüsszeli képzőművészeti akadémia látogatója, több kiállításon is szerepeltek alkotásai, s nemcsak Budapesten, de Genfben és Párizsban is. Portrékat, bronz plaketteket készített, stílusára ezekben az években meghatározóan hatott a belga szecesszió.

4037 Szerepel a pályázók között Vágó Dezső neve is, aki az Iparművészeti iskola szobrász szakán, majd Párizsban tanult, s díjat nyert a Ráth plakett-pályázaton 4047 A bizottság azonos akorábbival, mindössze Hauszmann Alajossal bővült időközben. 1907 októberében döntésükkel Lányi I. Dezső nyerte el a díjat, 57 ami arra utal, hogy a bizottság pozitívan értékelte a fiatal művész változatos, nyugtalan stíluskeresését, újító törekvéseit. Az 1908-as díjat festőművészek számára hirdették meg. A 13 pályázó közül több - már a kortársak szemében is - jeles művész, akik az irányzatok széles skáláját képviselik. A Boruth Andor és Keményffy Jenő fémjelezte műcsarnoki stílustól kezdődően a dekoratív és díszletfestészetet gyakorló Linhardt Vilmoson át megtaláljuk a több pályázaton szerepelt Gulácsy Lajost, Márffy Ödönt, s a hasonlóan modern szellemű - a későbbi Nyolcak csoportjához tartozó - Czigány Dezsőt és Pór Bertalant is. Gulácsy pályázatában a korábbiaknál is keserűbben ecseteli a „mindennapi kenyérért való, lélekfogyasztó küzdelmét", s ennek ellenpárjaként a kiállításait kísérő elismerő sajtóvisszhangokat. Nagyon érdekesen és szépen fordítja át szavakba festészetének a szecesszió életérzésére épülő képi világát. „A régmúlt idők örökké modem nagyjai a bázis, melyben gyökerez felfogásom. Ebből indul ki és végződik ott, hol az impresszionizmus ölelkezik az álmok vizionikus világával. Találkozik egy naiv archaizmus a mai napok ideges vibrácziójával, káprázatos sejtelmével és létesül egy felfogás, mely merőben új, daczára annak, hogy a múlt törekvések egyik vagy másik elvét nem semmisíti meg."

4 Márffy a díjat másodszor azért pályázza meg, mert Olaszországba szeretne utazni. Megemlíti, hogy a francia Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres időközben tagjává választotta, s részt vett a MIENK csoport megalakításában is.

4077