Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

ösztöndíjat - összes erőimet összeszedve minden törekvésem CKlairányulna, hogy ne csak felületes, félig felfogott benyomások elmosódó képeivel térjek vissza,... hanem meeizmosult erővel... nemzeti művészetünk fejlődésében számottevő jelenség lehessek."

39 Márffy Ödön helyzete merőben más volt Tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte, de ezt követően munkába állt a fővárosnál - mint számvevőségi végrehajtó. Fővárosi kapcsolatai révén a képzőművészeti alapból évi 1600 K állandó ösztöndíjat kapott s így kérésére engedélyezett - több évi szabadságát párizsi tanulmányainak folytatására fordíthatta. Pályázati kérvényében leírja, hogy Párizsból küldött munkáit mind a fővárosi képzőművészeti bizottság, mind Benczúr Gyula elismerően fogadta. Művészi céljának „az életből merített figurális témák feldolgozását" tekinti.

3937 A pályázatok megítélésére választott bizottság elnöke ezúttal is Viola Imre helyettes alpolgármester, tagjai Bárczy (tanügyi tanácsnok), Berzeviczy Albert, Glück Frigyes, Hauszmann Alajos, Hock János,

39 dr. Wagner Géza és Wolfner József. 1906. áprilisi ülésükön a díjat - egy ellenszavazattal - Nagy Zsigmondnak ítélték. A konzervatív művészetszemlélet győzedelmeskedett amelyben bizonnyal nagy szerepet játszott a nagytekintélyű Berzeviczy miniszter és Hauszmann Alajos állásfoglalása. A szobrászművészeti díjra 10-en pályáztak, közülük néhány már több sikeres szereplést, díjat tudott felsorolni kérvényében. így Berán Lajos, aki 1903-ban megnyerte az Iparművészeti Múzeum aramyérmét sok vihart kavart akadémikus stílusú Trefort-emlékérmével, Gönczy Lajos - több szobor és emléktábla alkotója, Radnai Béla, a pozsonyi Petőfi szobor, s az isaszegi emlékmű készítője (a pályázat időpontjában segédtanár a Mintarajziskolában), és ifj. Vastagh György, a történeti stílusú szobrászat tehetséges és sokoldalú képviselője, aki már a millenniumi kiállításon is sikerrel szerepelt. A pályájuk kezdetén álló művészek közé tartozott Sződi Szilárd és (Salzmann) Sós Géza. A bizottság (mely már a festőművészeti díjakról is döntött) a díjat Radnai Bélának ítélte, de Hauszmann és Glück Vastagh Györgyre szavazott. A döntés motívumairól tájékoztató iratok sajnos nem maradtak fenn, a stílusok különbsége azonban itt nem játszhatott szerepet.

3 57 A legközelebbi - 1906-os festőművészeti - pályázatra 13 jelentkezés érkezett, közülük négy - Gulácsyé, Márffyé, Kovács Károlyé és a korábbi díjnyertes Nagy Zsigmondé - már másodízben, de az újonnan jelentkező kilenc pályázó között is több figyelemre méltó akad. Sassy Attila, a szecessziós grafika mestere, éppen ebben az évben készítette Kaffka Margit könyvillusztrációit, s grafikusaink közül a legközelebb állt a századelő lélekelemző prózaíró nemzedékéhez." 67 Vesztróczy Manó Székely Bertalan tanítványa volt később Hollósy növendék, majd Benczúrnál tanult, kérvényéhez is tőle kapott ajánlást. Olaszországból visszatérve magyar vidékekre készül, „hogy távol minden külföldi hatástól egy speciális faji művészetet célzó munkásságot fejthessen ki."

3977 Itt említenénk még Barsi Adolf Ágostot, a freskó- és történeti festészet mesterét, aki számos nagy megbízást teljesített, sok templom és palota falképeit készítette, de tájképeket is festett Az ismételten jelentkező Gulácsy kérvényében súlyosbodó anyagi nehézségeiről ír „Hivatkozom kétségbeejtő, nehéz anyagi helyzetemre... szinte erőnfelül való idegtépő küzdelemmel birkóztam, harcoltam ki magamnak azt a lehetőséget, hogy Olaszországban egy hosszabb, két évre tehető és Párizsban egy félévi tanulmányidőt tölthettem minden anyagi támogatás nélkül. A küzdelem jó addig, míg megmarad küzdelemnek, de ha nyomor nevet vesz fel, akkor bénít, szétforgácsolja a fizikumot élőhalottá tesz... s ily helyzetben folyton szerepelni nyilvános kiállításokon... megfelelni a kritika szigora, szeszélyes követelményeinek hat éven keresztül."

3987