Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
néven emlegetett építész-csoport néhány kiemelkedő tagja: Kós Károly, Györgyi Dénes és Zrumeczky Dezső kapott feladatot a beruházási munkálatokban, s épületeik annak csúcsteljesítményeit jelentik. Rajtuk kívül több - különböző színvonalat és irányzatot képviselő - építész megbízására is sor került, de forrásaink a kezdeményezés és a belső tárgyalások folyamatáról hallgatnak. Talán nem vonunk le elhamarkodott következtetést, ha azt állítjuk, hogy néhány esetben a személyes kapcsolatok játszottak főszerepet a megbízásokban. Itt említenénk elsőnek Baumgarten Sándort, aki a kultuszminisztérium főmérnökével, Herczeg Zsigmonddal közösen számos iskolát tervezett az országban, s aki nagy valószínűséggel minisztériumi ajánlás révén kapta meg a feladatot. Nagy Virgilt szoros szakmai kapcsolat fűzte Kommer Józsefhez, a mérnöki hivatal egyik építészéhez, közös terveik is ezt bizonyítják. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy az ügyosztályi ajánlásban szereplő Kommer József - akárcsak a mérnöki hivatal többi építésze - kimaradt a végleges tervezői névsorból. A többi építésznél a személyes kapcsolatok források hiányában nem követhetők, 209 ' de kétségtelen, hogy a kiválasztásban a legfontosabb szerepet Kabdebó Gyula játszotta, aki az építkezések előkészítését irányította, s aki ezekben a kérdésekben - Bárczy tanácsadójaként - nagy önállósággal járt el. A forrásanyagok mellett ezt bizonyítja Lavotta Gyula, a később visszaemlékező kortárs is, aki az 1920-as évek végén némi nosztalgiával idézi fel a főváros fénykorát, s „azt a vezetőférfiút, boldogult Kabdebó Gyulát, ki nagy építési műveltségénél fogva meg tudta találni - néha az ismeretlenség homályából kiemelve is - a legjobb építőművészi, fiatal tehetségeket, akik az ő útmutatásai alapján dolgoztak s hozták létre alkotásaikat. 0/ A beruházások részletes programját - köztük az első ciklus építkezéseit - tartalmazó előterjesztést március 27-én fogadta el a tanács. Ezután került a program a pénzügyi bizottság elé, mely az első ciklus tervezetének módosítását javasolta, nagyobb összeget fordítva az égetően szükséges kislakásokra, s csökkentve a tanácsi tisztviselők lakásaira fordított keretet. Az 1909. április 7-én tartott közgyűlés ebben a formában fogadta el a beruházások tervezetét, de a fennálló jogszabályok értelmében a belügyminiszter engedélyére is szükség volt. Az engedélyezés folyamata ezúttal a megszokottnál gyorsabb volt, de - mint korábban említettük - jelentékeny változást eredményezett. Az első évi ciklus - végül is elfogadott - 22,2 millió K-ás költségvetésében 10-10 millió K-val kislakások és iskolák szerepeltek, a fennmaradó keretet pedig népotthonok, népszállók és szükséglakások létesítésére fordíthatták. Az április 7-i közgyűlés felhatalmazta a tanácsot, hogy az építkezések tervezését a mérnöki hivatal és magánépítészek megbízásával - sürgősen készítse elő, s a munkálatok kiviteléről versenytárgyalások útján gondoskodjék. Az építkezések előkészítésére és a munkálatok ellenőrzésére a közgyűlés - Bárczy elnökletével - egy 24 tagú bizottság felállítását határozta el, személyi összetételére tanácsi előterjesztést kért. A végleges és konkrét programok elfogadására a július 7-i közgyűlésen került sor. Az elkészült vázlatos tervek és költségvetések alapján felhatalmazást nyer a tanács, hogy a mérnöki hivatalt és a magánépítészeket megbízza a részletes kiviteli tervek és költségvetések elkészítésével, maid - az illetékes hivatalok és bizottságok 211 ' felülvizsgálatát 212/ követően - intézkedjék az építkezések megkezdéséről.
