Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

Egy tanulóra számított átlagos oktatási költség (K-ban) Év 1905/06 1911/12 Iskolatípus bruttó nettó bruttó nettó Elemi iskola 95,5 91,3 157,4 154,2 Polgári iskola 151,2 118,9 225,5 187,9 Iparostanonc iskola 37,5 37,5 47,6 45,8 Felsőkereskedelmi iskolák 270,5 84,1 351,4 172,2 Felsőbb leányiskolák 322,2 198,2 445,8 260,4 Iparrajz iskola 273,0 259,2 336,5 324,9 Reáliskolák 323,0 210,0 388,2 259,9 Kisdedóvó 54,9 54,8 87,8 87,6 Átlag 106,4 94,3 149,3 135,4 Forrás: Bp. szfőv. Stat. és Közig. Évkönyve X.évf. 1907-08. Budapest 1913.1.rész 116. 1. és XI.évf.1909-1912. Budapest 1914.1.rész 209. 1. Az adatok a községi iskolákra vonatkoznak. A bruttó és nettó összegek különbözete a tandíjakból származik, melyek - a kortársak megítélése szerint is - igen magasak voltak a fővárosi községi iskolákban. Az elemi iskolák kivételével valamennyi iskolatípusban felvételi díjat és tandíjat kellett fizetni, s felmentést csak a tanács adhatott.

19 A felvételi díj tanévenként - iskolafajták szerint -1 és 20 korona között váltakozott, míg a tandíjak az iparrajziskolában előírt 2 K-tól a polgári iskola 60 és a reáliskolák 80 K-ás összegein át a felső kereskedelmi iskolákban fizetett 200 K-ig emelkedtek. Külön díjakat szedtek az érettségi és a magánvizsgák esetében is. A tanács a díjak összegét 1903-ban - a fővárosi költségvetés deficitje miatt - emelte fel, de mértéküket később sem csökkentette. Az iskolai díjakból befolyó jövedelem 1912-ben 2 millió K volt, ami a főváros rendes bevételének 2,39%-át adta.

19 1 Az iskolai beruházásokra fordított összegek 1895-1912 között meghaladják a 45 millió K-át, ami a fővárosi összberuházásokból 11,9%-ot képvisel. Az áttekintés során az is kitűnik, hogy az oktatási - s tegyük hozzá, az összes infrastrukturális - beruházások legnagyobb hányada az első világháborút megelőző két évtizedben létesült, de a fejlesztés üteme korszakunkban érte el maximumát.

198

'Míg 1895-1905 között 13 millió K-t, 19091912 között 32 millió K-t fordítottak iskolaépítésekre. Az arányok még szembetűnőbbek, ha a városegyesítést követő négy évtizedet vesszük alapul, amikor az oktatási célú beruházások nagyságát (ami 52 millió K-val 10,7%), csak a közművesítési és városrendezési ráfordítások múlták felül, az összes többi - városi alapfunkcióhoz kapcsolódó -fejlesztés messze mögötte marad. Értékelve a tárgyalt korszak fővárosi oktatáspolitikáját, a számottevő és látványos eredményeket kell hangsúlyoznunk. A mennyiségi fejlődés rendkívül nagyütemű, de komoly erőfeszítéseket tettek az oktatás minőségének, színvonalának javítása érdekében is. Nem hallgatható el mindezek mellett, hogy az oktatásirányítás a kitűzött célok végrehajtásakor - éppen kísérletező kedve miatt - sok esetben következetlen, sőt ellentmondásos volt. Az oktatási ágazatban egymást követő átszervezések mutatják, hogy Bárczy kiemelt fontosságot tulajdonított a felsőszintű vezetésnek és - minden deklarált célkitűzéstől eltekintve - igazán ettől remélt komoly változásokat. A korábban említett - az oktatási