Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
Weszely Ödön - ekkor alkalmazza hivatalosan először a főváros -, s a tudós européer tanár az oktatásirányításban Bárczy legfőbb segítőtársa lett A szakfelügyelők a hatáskörükbe tartozó területen tanácsadói szerepet is betöltenek, de Bárczy körlevelében hangsúlyozza, hogy a szakfelügyelet célja a tapasztalatszerzés, s a tapasztalatok összegzésével az iskolai adminisztráció szakszerűbb irányítása. A szakfelügyelet sem a tanító, sem a tanítás szabadságát nem korlátozhatja. 8 1905-ben a tanügyi osztály megbízásából Györgyi Kálmán reformterveket dolgoz ki a rajztanítás korszerűsítésére. A századelő haladó művészeti mozgalmaihoz sok szállal kötődő tanár bevonása is Bárczy törekvéseinek újszerűségét jelzi. A rajz-tanterv leglényegesebb gondolata, hogy a gyermekeket képessé tegyék a művészi alkotások befogadására, önálló megfigyelésre. E munkálatok eredménye, hogy bevezetik az iskolákban - a korábbi, minták utáni rajzolás helyett - a természet formáinak közvetlen ábrázolását. A rajztanítás új módszerének elsajátítására, a korszerű szemlélet népszerűsítésére tanfolyamokat szerveznek az elemi iskolai tanítók számára. Györgyi Kálmán rajzkiállításokat is kezdeményez, hogy minél több iskola kapcsolódjék be az új módszerek alkalmazásába, s a legjobb rajzokat külföldi kiállításon szerepelteti. A gyermekrajzok egy londoni és egy drezdai kiállításon is sikert aratnak. „A rajzoló elemi iskola eddig a legtökéletesebb gyermekiskola, ámbár a rajzolás dolgában még csak próbálkozik... Ezért a fővárosi népiskolák világszerte híresek. A nagyvilág pedagógusai a budapesti városi iskolák rajztanítását nagyrabecsülik, s okulni igyekeznek belőle. S a budapesti népiskolák rajzai világjáró toumékban dicsőséget szereznek a mi kultúrhírünknek... Az egyik ilyen gyűjtemény legutóbb Amerikában városról városra járt." 82 ' Pályázatot írtak ki 15 elemi népiskolai tankönyv és tanítói „vezérkönyv" írására, melynek eredményét 1906-ban tették közzé. 218 tankönyv és 32 „vezérkönyv" érkezett, de a tantestületek képviselőiből alakult bírálóbizottság csak 9 tankönyvet talált bevezetésre alkalmasnak, a „vezérkönyvek" közül pedig egyet sem, így új pályázat kiírása vált szükségessé. Az ügyosztály és a tanács fontosnak tartotta, hogy a könyvek megválasztásának jogát a tantestületek jogkörébe utalja, ezzel is növelve önállóságukat. Úgy vélték, hogy „nem célszerű a szabad versenyt kiküszöbölni," az elfogadott tankönyvekből az iskolák szabadon választhattak, bár ez sokszor okozott nehézséget iskola-változtatás, költözés esetén. A főváros elemi iskoláiban már 1906-ban is 40 könyv volt használatban, de a sokszínűséget Bárczy értéknek tartotta, s a rendelkezés liberális szellemét akkor is védelmébe vette, 83/ amikor egyes városi képviselők az egyöntetűség előnyeit emelték ki. A gyéren látogatott ismétlő fiúiskolákat - egy elemi iskolai igazgató javaslatára háziipari tanfolyammal bővítették. 1906 januárjában indítja meg az ügyosztály az első hathetes kurzusokat beszédhibás elemi iskolai tanulók számára. Később a velük való foglalkozásra külön osztályokat hoznak létre, ahol speciális képzésben részesült tanítók oktatnak. 84 ' Az elemi iskolák fejlesztésével párhuzamosan a polgári iskola reformjára is sor került A fővárosi kispolgárság gyermekeinek iskolája egy 1880-ban készült tanterv alapján működött Bárczy 1904-ben körlevélben szólította fel az iskolák tanárait és tantestületeit, hogy készítsenek javaslatokat a polgári iskolák korszerűsítése, tantervének módosítása érdekében. A javaslatokból Weszely Ödön egy reform-tervezetet állított össze, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium azonban nem hagyta jóvá, így az oktatás a korábbi keretek között folyt tovább.
