Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Szücs György: A Rákosi Mátyás Művek
elit saját azonosságtudatának megteremtésére törekszik. A használt alapszimbólumok rendszerét technikailag politikai mítoszként foghatjuk fel. 4 A „Felszabadult Magyarország" kötet válogatott kép- és célirányos szöveganyaga a propagandának ezeket a feladatait látja el. A fotó erőteljesebben hat, mint a magában megjelenő - leírt vagy elmondott - szöveg, hiszen a valóság illúzióját teremti meg: a kép „igazi", az ábrázolt dolog „ott van". Ez fokozottan érvényes akkor, ha a megidézett valóságot mindenki személyesen élte át. Az összeállítás a belső élményekhez csak annyit tesz hozzá, hogy a képek sorrendiségével, s az eredményeket rögzítő, rövid szövegekkel következtetéseket sugall. Ezek a következtetések pedig egy jót felépített világ és történelemmagyarázat érzelmi alapozását, a vele való azonosulás lehetőségét rejtik magukban. A képek a következő csoportosítást kínálják: 1. Romok - Ezek nem a romantika patetikus romjai, hanem a barbárság pusztításának maradványai, egy időszak végpontjának lehangoló emlékei: „íme, miként fejeződik be a horthysta ellenforradalom negyedszázada." Megtörténik az elhatárolódás a múlttól, az ellenség megjelölése, az újjáépítés első lépcsője: a romok (a múlt) eltakarítása. 2. Pusztulás, építés - A felrobbantott hidak, épületek mellett a helyreállított város képei. A kilőtt tank negatív élményét az egy évvel későbbi felvételeken gépkocsiforgalom ellensúlyozza. A korábban harcoló (pufajkás) szovjet katona kenyeret oszt, hidakat épít, szállítóeszközöket ajándékoz, ők a későbbi évek (öltönyös) tanácsadóinak elődei. 3. Események, cselekedetek - Rákosi Mátyás hazatérése a Szovjetunióból, a Köztársaság kikiáltása, a Kommunista Párt harmadik kongresszusa a Hősök terén, a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesülését jelképező Szakasits-Rákosi kézfogás, a budapesti Világifjúsági Találkozó stb. Ezek a képek dátumhoz köthető, „világtörténelmi" pillanatokat mutatnak be. A. A vezér és a tömeg - Rákosi választási nagygyűlésen beszél, Farkas Mihály a honvédség parancsnoka, Révai elítéli a klerikális reakciót, Gerő a hároméves tervet terjeszti be a Parlamentben. A tömeg hallgat, éljenez, felemelt ököllel fogadkozik, tapssal jutalmaz. Kellékei: transzparensek, zászlók, egyen-vagy munkaruhák. 5. Típusok - Az olykor demokratikusan nyakkendőtlen „öltönyösök" mindig az egyik oldalon állnak, tanácsokkal látják el a dolgozókat, jutalomkőnyveket osztanak - közvetítik a kultúrát, s mindazt, amit ők jobban tudnak. Az elfogadók pedig: nevető arcú munkás, telefonba fülelő öreg, Polevojt olvasó parasztember, kastélyparkban üdülő gyerek. A két legjellemzőbb arckifejezés az elmélyültség és az öröm. 6. Jelek, jelképek - A régi rend jelképei eltűnnek: az inflációs pengőt felsöpri az utcaseprő, az Erzsébet-híd koronás fejdísze a földön hever. A Lánchíd már új címert kap, a fiatalok „1848-1948 Petőfi szellemében" transzparens alatt feszítenek, kiosztják az első Kossuth-díjakat, a Világifjúsági Találkozóra a komszomolisták
