Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Ujlaki Péten Fischer József a Főváros Közmunkák Tanácsának élén
nyarára terv formáját kezdték ölteni, amelynek alapja Nagy-Budapest egységes nagyvárosként történő újjá- illetve felépítése volt. Az FKT, július 16-i ülésén megbízta Fischert egy, a főváros rendezési tervét előkészítő munkabizottság összehívásával. Ezt követően hamarosan el is készült a keretterv, amelynek alapját egy É-D irányú, a Dunával párhuzamosan húzódó tengely képezte, és amelynek értelmében a Duna a szó szoros értelmében választóvíz volt. A terv szerint ugyanis így volt leginkább biztosítható a lakosság gazdasági, egészségügyi, szociális és kommunális ellátottsága. A budai oldalt kizárólag lakó- és üdülőterületként vette számításba, ahonnan minden üzem és gyár kitelepítendő. Ugyanakkor a pesti oldalra akarta koncentrálni az ipart, a kereskedelmet, valamint a közigazgatási szerveket. A város növekedését kívánta felhasználni arra, hogy szakítson az eddigi gyakorlattal, a főváros egyközpontúságával és ezzel együtt a túlzott centralizmussal, és az új, fejlődő részeken külső városközpontokat tervezett létrehozni. A városrészek gyors megközelítésének lehetőségét és összekapcsolását gyorsvasúti hálózat kiépítésével látta megoldhatónak. A keretterv ezenkívül tartalmazta az idegenforgalom fellendítését és ennek érdekében a dunaparti szállodasor megépítését a mai Roosevelt tértől a Vámház (Dimitrov) térig, sőt később a Margit hídtól a Dráva utcáig. A Tabán környékén, annak idegenforgalmat növelő hatásával számolva, gyógyhelyi központ létesítését ajánlotta. A keretterv, természetesen már Nagy-Budapest létével számolt, azaz a főváros és környéke egységét tételezte föl. A tervezet egységes tervként való pontosítását december 18-án tárgyalta az FKT. Az előterjesztés hat lényegi kérdést tartalmazott: átvette az É-D tengely, a külső városközpontok és az idegenforgalom-fürdőváros programpontokat, egyidejűleg kiegészítette a főváros körül kiépítendő útgyűrű, az új útrendszer és a sávos településrendszer betervezésével. Az utóbbi három felvetés közül az útgyűrűvel könnyebbé és gyorsabbá akarták tenni a várhatólag egyre növekvő forgalmat, egyúttal tehermentesíteni a fővárost, figyelemmel a környezetvédelemre (a fogalom már ekkor használatos!). Az új útrendszer első- és másodvonalú utakat feltételezett, melyek közül az elsővonalú utak elkerülték volna a sűrűn lakott helyeket, míg a másodvonalúak kiszolgálták volna azokat. A sávos településrendszer lényege a lakóterülef-zöldövezet egysége, azaz a lakosság egészséges lakókörnyezetének kialakítása volt. A tervet az FKT - további pontosítások szükségességével - elfogadta. Véglegesítésére azonban - az FKT körül 1946. elején megkezdődött és ezt követően folyamatosan zajló viták és bizonytalanság miatt - nem került sor, hanem csak egy-egy konkrét probléma megoldását, illetve megtárgyalását helyezték előtérbe. Ennek megfelelően az FKT 1946-1947. folyamán több ízben foglalkozott a budai Duna-parton létesítendő fürdők és a dunaparti szállodasor kérdésével, a Dunahidak újjáépítésével, az engedély nélküli építkezésekkel, a budai Vár - elsősorban a műemlékvédelem érdekében fontos - rendezésével. Behatóan tanulmányozta a belső kerületek, azaz a mai VI., VIL, VIII. és részben a IX. kerület rendezésének