Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Ujlaki Péten Fischer József a Főváros Közmunkák Tanácsának élén

Az FKT elsorvasztására irányuló tendencia ezután szisztematikusan folytatódott, ami a pénzügyi keretek folytatólagos csökkentésében mutatkozott meg: 1947től mind kisebb mértékben részesedett a minisztérium költségvetéséből. Az anyagi eszközök beszűkülése automatikusan együtt járt a hatáskör zsugorodásával. A folyamat a miniszter 1100/1948. ÉKM sz. rendeletével érte el csúcspontját, amely rendelet felmentette az FKT elnökét az utolsó gyakorlati teendő, a lakáshelyreállítási ügyek intézése alól is, és azt a fővárosra ruházta. Innen már csak egy lépés volt a megszüntetésig, amit Vas 1948. februárjában hajtott végre, kihasználva a kormánydelegáció, benne pedig Rákosi és Szakasits moszkvai útját. Rákosi ugyanis többször megnyugtatta Fischert, hogy az FKT léte nem forog veszélyben. A likvidált FKT munkatársainak a minisztériumi állományba való átlépése három lépcsőben történt: először az MKP- tagok, majd a pártonkívüliek, végül Fischer és Gyöngyösi István kivételével az SZDP-tagok kerültek sorra. Említést érdemel még, hogy a Fischer - Vas konfliktusban a pártjaik közötti ellentétek mellett a személyi ambícióikból fakadó ellentmondások és a személyes ellenszenv is döntő szerepet játszott. Fischer, illetve az FKT tevékenységének főbb összetevőiről Elsőként kell szólni a romeltakarítás, újjáépítés és közmunka kérdéséről, mint a legégetőbb megoldásra váró problémáról. Fischer, Csorba János polgármester 1945. február 16-i közmunkarendeletét követően azonnal megkezdte a romeltakarítási munka közmunka-jellegű megszervezését, aminek eredményeként nagy tempóban indult meg a romeltakarítás. A feladatok mértéke azonban ennek ellenére hosszú időre feltételezte a kötelező közmunkát. Mégis, a romeltakarítás eredményessége rövid időn belül lehetővé tette a közmunka jellegének megváltoztatását, amire az Újjáépítési Kormánybiztos 2/1945. sz. rendelete utal. Ez ugyanis szakmunkásokból álló munkacsapatok felállításáról intézkedett, akiket rendes munkabérért, heti 6 napban és napi 8 órában akartak foglalkoztatni. Munkabérüket a közmunkaváltságból kívánták fizetni, ami a havi 5 nap közmunkára kötelezett 18-60 és 18-42 év közötti férfiak, ill. nők vakságából jött össze. Közben az újjáépítés érdekében az FKT elnöke a 164/1945. sz. rendeletével zárolta a helyreállításhoz szükséges legfontosabb anyagokat. A rendelkezés a fővárosra valamint 46 környékbeli városra és községre terjedt ki. A későbbiek során ugyancsak zárolásra kerültek, térítés ellenében történő átengedésre a romos magánházakban fellelhető, építkezéshez elengedhetetlen fa- és vasanyagok is. Fischer az építőanyagok zárolásán túl egyidejűleg nagy erőfeszítéseket tett azok termelésének beindítására is. Kettős funkcióját felhasználva, Budapest erdekében a fővárosba irányíttatta 2 óbudai és l-l solymári, rákosi és pestszentlőrinci téglagyár valamint a di-