Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Ujlaki Péten Fischer József a Főváros Közmunkák Tanácsának élén

Fischer személyes súlyát is növelte az FKT másod- illetve a Kormánybiztosság harmadfokú, azaz minisztériumi szintű hatóság volta, aminek következtében Fischer jogszabályalkotási joggal rendelkezett. Kormánybiztosként ezenkívül más szakminiszterek hatáskörét is gyakorolhatta, pl. az építőanyagipari árak megállapí­tását vagy a vállalkozói haszon mértékének megszabását. Nem egyszer azután elő­fordult, hogy a kormánybiztos Fischer rendelkezéseinek gyakorlati megvalósulását Fischer, az FKT elnöke használta fel. Az SZDP stratégiai törekvéséből és a két szerv, illetőleg Fischer széles hatáskö­réből adódott, hogy annak ellenére, miszerint a párt a legmesszebbmenőén támo­gatta a főváros autonómiáját, az FKT-t illetően fellépett a fővárosi törvényhatóság MKP javasolta kiszélesítése ellen. Ez a hatáskör volt az a sarkalatos kérdés, és ezen keresztül az SZDP jelentős befolyása, Fischer személye mellett, amely döntően ki­váltotta az FKT körüli vitákat, harcokat, és járult hozzá az FKT elsorvasztásához, végül pedig megszüntetéséhez. Ugyanis az MKP, amely a főváros autonómiáját és érdekeit mindenkor aláren­delte az állami érdekeknek, az FKT esetében ki akarta szélesíteni azt, alá akarta ren­delni a fővárosi törvényhatóságnak. Ez természetesen pártpolitikai okokból történt, mivel az MKP úgy vélte, hogy az FKT eredeti jogállásának megszüntetése növeli majd a kommunista polgármester, Vas Zoltán hatáskörét, és ezzel együtt a párt be­folyását is. Ez volt az oka annak, hogy az MKP lényegében az FKT újjászervezésének pil­lanatától kezdve fellépett vele szemben és Révai József már februárban, később pe­dig több ízben Vas Zoltán is kijelentették Fischernek, hogy az FKT-t meg fogják szüntetni. Fischer visszaemlékezésében 2 le is írta, hogy a „Kommunista Pártnak az volt a nézete az első perctől kezdve, hogy a Közmunkatanácsot pedig meg fogják szüntetni". Ennek irányában az első gyakorlati lépésre júliusban került sor, amikor Vas Zoltán felterjesztést intézett a miniszterelnökhöz, amelyben indítványozta az FKT-nak a fővárosi önkormányzat hatáskörébe történő utalását, mivel indoka sze­rint az FKT önálló városfejlesztési tervei sértik a főváros autonómiáját. Az autonómia kérdése - mint ismert - az egész koalíciós időszakban neural­gikus pont volt az SZDP és az MKP között, amelyben a pártpolitikai szempontok, azaz egymástól eltérő koncepciók játszottak szerepet. Az SZDP ugyanis az autonó­mia által akarta biztosítani a párt alapelveinek megfelelő, az élet minden területére kiterjedő demokráciát, egyúttal fontos lépésnek tekintette a hatalom megragadása felé vezető úton. Ezzel szemben az MKP az országos politikát, a centralizmus erő­sítését tekintette elsődlegesnek, mely mellett szükségszerűen háttérbe szorul az ön­kormányzat, sőt léte is csak ideig-óráig képzelhető el. A fő ellentmondás tehát a CÉL megfogalmazásában öltött testet, a kérdés az volt: demokrácia avagy a diktatúra. Visszatérve az eredeti gondolathoz, Fischer azonnal felismerte Vas felterjeszté­sének igazi indítékát és teljes erővel fellépett annak megvalósításával szemben. Ér­velésében előadta, hogy az FKT-nak országos jelentőségű, különleges feladatai van-

Next

/
Oldalképek
Tartalom