Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)
ről egy ügyrendi kérdésben támadás érte Bognár József polgármestert, mert az a szociáldemokrata alpolgármester megkérdezése nélkül nevezett ki valakit, a kommunista párti Széli Jenő vette őt védelmébe, elmarasztalva egyúttal a szociáldemokrata frakció szónokait (Révész Mihályt, Miliők Sándort) az általa jelentéktelennek ítélt személyi, ügyrendi kérdés indokolatlan, politikai célzatú felnagyítása miatt. „Kommunista Párt budapesti törvényhatósági bizottsági frakciója rendkívül sajnálatosnak és érthetetlennek tartja - mondta -, hogy több, mint két órája jelentéktelen személyi kérdéseket tárgyalunk (Úgy van! Úgy van! - Taps a jobb- és baloldalon.), jelentéktelen személyi kérdésekkel töltjük el időnket. (Felkiáltások balközépen: FJvi kérdés!) Vegyük tudomásul, hogy budapest népe akár itt van számszerűen, akár nem, figyelemmel kíséri működésünket és kritikus szemmel nézi, hogy a törvényhatósági bizottságban mit csinálunk. (Úgy van! Úgy van! - a jobb és a baloldalon.) Budapest népe pedig nem azt várja tőlünk, hogy a törvényhatósági bizottság órákat töltsön el többé-kevésbé jelentéktelen pozíciók betöltése körüli vitákkal. (Úgy van! Úgy van! - jobb- és baloldalon.) A polgármester, tisztelt Közgyűlés, a kommunista vélemény szerint nem egy pártnak az embere, hanem a koalíciónak polgármestere. (Úgy van! Úgy van! - Taps a jobb-és baloldalon.) Amikor a törvényhatósági bizottság koalíciós pártjainak bizalma Bognár József polgármester úr felé fordult, azt várta tőle Budapest népe és a törvényhatóság, hogy a polgármester vezeti ezt a várost a nehéz újjáépítési harcban és azt várja tőlünk a főváros népe, tisztelt Közgyűlés, hogy mi valamennyien, a koalíciós pártok képviselői, ne nehezítsük, hanem segítsük a polgármestert (Taps jobb- és baloldalon.), hogy a koalíció felfogásának megfelelően vezesse, irányítsa Budapest újjáépítését és talpraállását (Felkiáltások a balközépen: A mi pártunkkal együtt!) Éppen ezért akár személyi kérdésnek tituláljuk ezt a Simkó és nem tudom milyen ügyet, akár elvi kérdésnek, a kommunista törvényhatósági frakció helyesli a polgármester úr álláspontját." 38 Mármint azt, hogy önállóan, legjobb belátása szerint dönthessen bizonyos részletkérdésekben. Széli Jenő elvi szempontból is kifogásolta a szociáldemokraták oppozícióját, mondván: „nem helyeseljük azt, hogy személyi vitákon keresztül pártbefolyás és pártarányszám szerint parcellázzák fel a városházi pozíciókat. Az kell, hogy döntő szempont legyen, hogy a polgármester vezesse az ügyeket aszerint, hogy ki a rátermett, megfelelő ember..." 39 Miliők Sándor ezt az érvelést nem fogadta el. Szerinte a dolgok ilyen szubjektív alapú kezelése előbb-utóbb önkényességhez, jogtalansághoz vezethet, és a Városházán is antidemokratikus megoldásoknak nyithat utat. „Arról van szó - mondta -, hogy rendet akarunk a főváros portáján. Rendet akarunk és a dolgokat elválasztjuk a személyektől." A kérdéses ügy mögött az SZDP gyengítésére utaló jeleket is látott. Ezért is jelentette ki a vitában: „A Szociáldemokrata Párt nem megy bele abba, hogy másod- vagy harmadrendű szerepre utalják ki." A párt... „ragaszkodik jussához, jussából nem enged." 40