Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)

Szántó Ferenc STÍLUS ÉS VITAKULTÚRA EPIZÓDOK A VÁROSHÁZI KOALÍCIÓ TÖRTÉNETÉBŐL 1945-1948 „A stílus maga az ember" - idézhetnénk mottóul Buffon jól ismert, szállóigévé vált mondását. Amit most némi átköltéssel így is módosíthatnánk: a politikai stílus maga a homo politicus, a politizáló ember. Mert hiszen a gondolatok kifejeződése nemcsak esztétikai síkon, hanem a politikai magatartásban is megmérettetik. A közélet porondján megjelenő nézetek egy érdektagolt társadalomban - különösen, ha az intézménystruktúrájában is képes hűen kifejezni ezt az érdektagoltságot - ezek a gondolatok szükségszerűen politikailag is artikulálódnak. Az artikuláció pedig soha sem nélkülöz bizonyos, az egyes embert jellemző stílusjegyet, grammatikai és retorikai hatáselemeket. A kérdés az: megragadhatók-e ezen keresztül egy történelmi korszak politikai arculatának markáns vonásai, nyomon követhetők-e általa lényeges társadalmi folyamatok és változások? Vagy más oldalról közelítve: megbízhatóan korkifejezőek-e ezek a nagyonis szubjektív stílusjegyek és hatáselemek? A következőkben e kérdés megválaszolására teszünk kísérletet azzal, hogy ebből a sajátos nézőpontból vizsgáljuk meg a fővárosi önkormányzat rövid életű koalíciós időszakának városházi politikáját. Pontosabban: ennek is csak egy jól behatárolható mezsgyéjét, nevezetesen a törvényhatósági bizottság közgyűlésének üléseit, az ide delegált városatyák közgyűlési és szakbizottsági megnyilatkozásait, politikailag tünetértékű deklarációit és parázs szóváltásait. Ezek közül is elsősorban azokat, amelyek mának szóló érvénnyel tudták megfogalmazni a koalíció lényegét, a koalíciós politizálás írott és íratlan szabályait, s amelyek alapján meglehetős pontossággal rekonstruálhattuk a városházi koalíció megszületését majd fokozatos kimúlását. A főváros parlamentje: a törvényhatósági bizottság Mielőtt a vizsgálathoz kezdenénk, tekintsük át, milyen is volt, hogyan is változott ez a közgyűlés, a főváros lakosságának választott parlamentje, az ország első önkormányzatának szuverenitását kifejező testület összetétele? A főváros felszabadulását követő mintegy 3 hónapban, érthető okokból, még nem beszélhetünk a közigazgatás hagyományos értelemben vett működéséről, a tradicionális önkormányzati szervek és testületek létéről. A hatalom gyakorlásának fővárosi szerve ezekben a hónapokban a Budapesti Nemzeti Bizottság (továbbiakban: BNB) volt. E bizottságban a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (továbbiakban: MNFF) által tömörített pártok és a szakszervezetek &S megbízottja vett részt. Intézkedési jogköre az élet szinte minden területére kiterjedt. Döntött a legfontosabb