Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)
Debreczeni-Droppán Béla: Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum
Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum Ez a lapidárium azonban már nem az 1855-ben elhunyt Pollack, hanem a budai Cs. K. Építészeti Igazgatóság főmérnöke, Reitter Ferenc 1859-ben készített tervei alapján épült volna fel.60 61 62 63 64 65 66 Reitter két különböző árkádos épületet is tervezett a kőemlékek tárolásának: az egyiket - ahogy a korabeli újságok írják - középkori zárdastílusban - azaz román -, a másikat dór - azaz klasszicista - stílusban.67 Mint említettük már, a sajtó nagy figyelemmel kísérte a kerítés kérdésének alakulását, illetve nem alakulását és rendszeresen felhívta a figyelmet annak szörnyű állapotára, 1861-ben az összeülő országgyűlésnek is: „A múzeumi kert, mint tudjuk, három oldalán deszkapalánkkal van körülvéve, a miben minden szem méltán megbotránkozik. A képviselőház most a Múzeumban tartja üléseit, elég alkalmuk van tehát a honatyáknak, észrevenni e rongyos keritést, miért is legyen szabad remélnünk, hogy fontos teendői közt e tárgyról sem fognak megfeletkezni s gondoskodnak, hogy a nagyszerű országos intézetet disztelenitő deszkakerítés helyett országos költségen vasrácsozat alkalmaztassék,”68 Nem sokkal később már valóban ott volt minden országgyűlési képviselő asztalán az a kis füzet, melyben Kubinyi Ágoston igazgató összefoglalta a Nemzeti Múzeum összes szükségét, benne a kerítés és a lapidárium megépítését, melynek költségét 42.000 forintra becsülte.69 Persze a képviselők minden ülés alkalmával szembesülhettek a szomorú látvánnyal, hiszen az országgyűlés ekkor a múzeum dísztermében ülésezett. Ez azonban, bár a Nemzeti Múzeum ügyeit tárgyaló bizottságot is választottak, annak 1861. augusztus 21-én elkészült jelentését70 viszont már érdemben nem tudták tárgyalni, mert egy nappal később feloszlatták az országgyűlést. Kubinyi Ágoston azonban nem hagyta az ügyet elaludni és egy évvel később, 1862. augusztus 25-én A nemzeti muzeum jelen állása, s az e körül teendők címmel beadvánnyal fordult gróf Pálffy Móric királyi helytartóhoz. Ebben a kerítés kérdésében így fogalmazott: „A kertet négy utcza felől körülvevő kerítés fájdalom csak az országút felé való részen van vasrácscsal beszegve, a többi három része még mindig és pedig 25 év óta, s már akkor is régi deszkákból összevert kerítésből áll, mely minden nagyobb szél után tetemes igazítást igényel. Ennek a meglevő vasrácshoz hasonló bekerítése, valamint az öt pacsirtautcza felé való oldal, az igazgatóságnál levő tervek szerinti árkádok elkészítése, melyekben a számos római s egyéb nagyobb súlyú kőrégiségek és emlékek felállíttatnának és jelenleg a földszinti nagy raktárakban hevernek, igen kívánatos volna."7' Ezek után a következő év is eltelt anélkül, hogy valami érdemleges történt volna az ügyben. Pedig 1863 első napjaiban már azt írták az újságok, hogy tavasszal végre „a rozzant deszka kerítés helyett vasrács” fogja körülvenni a múzeumot.72 A Divatcsarnok című lap, amikor immár 1863 júniusában hozta ugyanezt a hírt, megjegyezte: „Ez olyan hir, mit mindig emlegetnek és sohasem teljesül”77 De a legvitriolosabb tollal Az Ország Tükre című hetilapban írtak a múzeum kerítéséről, - mint Pest egyik negatív nevezetességéről: „E kertet három oldalról, mert az országúira néző részt minden eredetiség nélküli közönséges és szembotránkoztató vasrácsozat képezi, sajátságos eredeti és mindenkit méltán ámulatba ejtő kerítés övez, minőt sem Berlin, sem Páris, sem Londonban nem láthatni, s a mi kétségtelenül páratlanul áll a világon. Nem durva gránit, nem hitvány érczből készült az, hanem könnyed karcsú patriarchalis deszka szálakból, melyek valaha a főépület készítése alkalmával állványi minőségű rabszolgaságban szenvedtek, míg végre egy hálásabb nemzedék visszaadta őket mostani díszes hivatásuknak." Az ékes publicisztikához illusztráció is készült, ami jól mutatta azt, hogy nem túlzás az újságíró azon megállapítása, hogy a múzeum kerítése nem sokban különbözik az útszéli csárdák kerítésétől.71 Az elégedetlenség ezután még tovább nőtt és végül az ügy elért Pest város tanácsáig. Ennek 1863. december 9-i tanácsülési jegyzőkönyvéből azonban kitűnik, hogy a kérdés az Öt Pacsirta utca - a mai Pollack Mihály tér - felőli paloták építése miatt került napirendre. A tanács az említett ülés döntése alapján levelet intézett Kubinyi igazgatóhoz, akit arra kért, hogy a múzeum kerítését „az országúton fennállóval hasonló” vasrácsozattal lássa el.75 A felszólításra a múzeumigazgató 1864. január 20-i válaszlevelében közölte a tanáccsal, hogy nem állnak rendelkezésére a szükséges eszközök a múzeum telkének bekerítésére, mivel a kerítésre csak 1355 forint 50 krajcár jött össze közadakozásból, míg a munka 15.000 forintba kerülne.76 Ez az összeg már csak a három oldalon hiányzó vaskerítésre vonatkozott, a lapidárium megépítése jó időre lekerült a napirendről. Ezt a kérdést az 1862 óta működő országos múzeumi bizottság döntötte el, mégpedig úgy tűnik Ybl Miklós indítványára, aki elhagyhatónak ítélte a kerti árkádsor megépítését.77 Valószínűleg a múzeum számos szükséglete szorította ki a lapidáriumot, illetve túl nagy tételt jelentett, ami veszélyeztette más mellett a rostélykerítés elkészítését is, mellyel mindvégig együtt említették. 60 Mátray Gábor, a múzeumi könyvtár vezetője a kerítésről a következőket írta: „Az épület külső udvara kerítésének méj> eddig csak egyharmada volt rostélyból; a többi ideiglenes ócska deszkából állott7' Mátray 1868. 52. p. 61 Bókay 2003. 52. p. 62 Hunfalvy 1856. 123. p., ua.: Hunfalvy 1859. 123. p. 63 Politikai Újdonságok 2 (1856) 19. 157. p. A Múzeumkert első fáit 1855. november 24-én ültették el ünnepélyesen. Délibáb 2 (1855) 25. 303. p. Néhány héttel előtte pedig ebből az alkalomból a meglévő kerítést újra festették. MNL OL Cl 14 197. k. 353., ld. még: VU 2 (1855) 312. p. 64 Mátray 1868. 73. p. 65 VU 6 (1859) 189. p. A kerítésre való pénzgyűjtést maga az igazgató irányította, melyről az újságok útján tájékoztatta is a közvéleményt, miután kiderült, hogy van olyan csaló, aki már elkezdte a múzeum nevében gyűjteni az adományokat. Divatcsarnok 6 (1859) 25. 305. p. 66 A terveket a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka őrzi. A Reitterféle lapidárium végül is nem épült meg. Korábban, még 1852-ben azonban a telek keleti végében megépült az ún. kertészház Wagner János tervei szerint a múzeumpalotához illeszkedő klasszicista stílusban. Lechner 1927. 47. p., Zádor 1953. 23. p. 67 Nefelejts 1 (1859/60) 45. 539. p., Politikai Újdonságok 6 (1860) 5. 75. p., Nővilág 4 (1860) 7. 108. p. 68 Családi Kör 2 (1861) 15. 238. p. 69 Kubinyi 1861. 45. p. „Egyszerre mindenkorra kivántatnék. [...] A múzeumi kert még hátralévő vasrácsozatára és a bátulsó oldalon építendő árkádokra az igazgatóságnál levő tervek szerint 42,000ft, [...].” Kubinyi már korábban, az 1848 júliusában összeülő országgyűlés számára is írt egy hasonló tájékoztató füzetet, melyben akkor még 7000, illetve 32.500 forintra becsülte a kerítés és a lapidárium költségeit. Kubinyi 1848. 49. p. 70 Jelentése a nemzeti museum tárgyában kiküldött választmánynak. In: Országgyűlési Irományok. 1 (1861) 54. A jelentés 5. oldalán már 53.000 forintos költséggel szerepel a kerítés és a lapidárium megépítése. 71 MNL OL D224 M. Kir. Helytartótanács. XII. Pénzügyi Kútfő 92. cs. 24. t. 64741/1863. jkv. sz. 375b-376a. föl. 72 Koszorú 1. (1863) 1. 23. p., vö. VU 10 (1863) 8. p. 73 Divatcsarnok 11 (1863) 26. 227. p. 74 Horváth 1863 75 BFL IV.1303T 30844/1863. A Fővárosi Lapok ezzel kapcsolatosan megjegyezte: „(A Nemz. Muzeum) deszkakerítésén végre a várostanács is megbotránkozott [...].” FL 2 (1864) 2. 7. p. 76 FL 2 (1864) 2. 7. p. A Nemzeti Múzeum mögött palotát építtető gróf Károlyi Alajos 200 forintot ajándékozott a múzeum kerítésére. Nővilág 8 (1864) 3. 45. p. 77 Berlász 1981. 456. p. 43
