Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)
Debreczeni-Droppán Béla: Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum
Y is l Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum A Nemzeti Múzeum kerítése Mint már említettük, a Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1846- ban elkészült, az állványok viszont csak a következő év elején kerültek le róla, melyről az Életképek című lap szép hasonlattal így számolt be: „A museum is kezd immár szépülni. Az állások [ti. áll ványok] lebontattak róla, s kezd az egész kibontakozni teljes szépségében, mint egy hatásra számított nőarcz, melynek hajfürtjei a papirostekercsből kiszabadulnak.”49 Az állványzat lebontása után, annak deszkáit50 a múzeum külső udvarának (a későbbi Múzeumkertnek) a körbekerítésére használták fel - természetesen ideiglenes jelleggel. Nem tudni pontosan, hogy korábban milyen kerítés vette körül az egykori Batthyány-telket, amelyet az állam 1813 őszén vásárolt mega Magyar Nemzeti Múzeum számára, csak annyi biztos, hogy volt kerítése Klobusiczky Ferenc (1707-1760) és gróf Batthyány József (1727-1799) kalocsai érsekek egykori pesti palotájának és a hozzá tartozó területnek. A jelenleg rendelkezésünkre álló két forrásból az is valószínű, hogy ez egy kőből épített kerítés lehetett. Az egyik forrás Karacs Teréztől (1808-1892), a magyar nőnevelés egyik úttörő alakjától származik, aki gyerekkorában, az 1820-as években rendszeresen a múzeum telkén keresztül ment iskolába. Erről egyik visszaemlékezésében a következőket írta: „A múzeumi épület körüli nagy tér gyepes s óriás cserfákkal árnyékolt vala. Iskolába menet és jövet rendesen itt jártam át, nem ritkán használva az itteni otnladékok alagútait ”51 Abból, hogy Karacs Teréz átjárt a kerten, arra következtethetünk, hogy vagy a telket ekkor még nem vette körbe egybefüggő kerítés vagy - és talán ez a valószínűbb - körülvette ugyan egy kőkerítés, de az egy, esetleg több helyen is már olyan romos, leomlott állapotba került, hogy azon be lehetett jutni a területre. A másik forrás Horvát Istvánnak (1784-1846), a múzeum megbízott igazgatójának József nádorhoz írt 1838. március 18-án kelt jelentése, melyben beszámolt a nagy pesti árvíz idején történő múzeumi mentési munkálatokról. Többek közt ezt írta: „Nyolc órakor [március 14 -én] a Széna piac felől hömpölygő jeges áradat a szűk Múzeum utcában annyira felduzzadt, hogy a kerítést két helyen átszakította, és az udvar lejtős részén át elöntötte az épülő múzeum alapjait.”52 A múzeumtelek kerítése az árvíz következtében a korábbinál is rosszabb állapotba kerülhetett, és ha ezt később javították is, nyilvánvaló volt, hogy az akkor még csak földszinti falaival álló múzeumpalota elkészültével környezete rendezése és egy új kerítés készítése zárhatja majd le az építkezést. Pollack Mihály természetesen nemcsak a Nemzeti Múzeum épületének tervét készítette el, hanem határozott elképzelése volt az azt körülvevő terület parkosításáról és körülkerítéséről. Magának a 49 Életképek 3 (1847) 4. 126. p. 50 OT 2 (1863) 14. 167. p. 51 Karacs 1963. 142. p. 52 MNL OL N24 AMN 287/1838., vö. OSZKI Kigyűjtött iratok 288/1925. 174. sz. 53 MNLOLN24 AMN 1973/1845. 54 BFL IV.1202.a Pest város tanácsülési jegyzőkönyvei 358. k. 1847/V1I1. 57. Pest város 1847. szeptember 3-i tanácsülésének jegyzőkönyvében már a lerakott járda végösszegéről van szó, tehát az legkésőbb 1847 augusztusában elkészülhetett. Kubinyi Ágoston igazgató 1847. október 7-én kelt levelében már arról panaszkodik, hogy a Széna téri (ma Kálvin tér) árusok és vásárlóik - mint írja: „részint a Museumi kerítést, részint a külső udvart tartózkodás nélkül berutitják /.../.” (Id. MNL OL N31 941/1847). István nádor október 21-i levelében fordult ez ügyben Pest város tanácsához, mely aztán öt nappal későbbi tanácsülésén tárgyalta is a kérdést, és a baj orvoslása céljából kerítésépítésnek az ügye 1845 őszén került elő a Múzeum előtt, az Országúton (a mai Múzeum körúton) készítendő kövezett járdával kapcsolatosan. Pest város tanácsa 1845. október 22-én kérte - a múzeumot felügyelő - József nádort, hogy fizesse ki a Nemzeti Múzeum telke előtti útszakasz gránittal való lekövezésének költségeit. A nádor néhány héttel később a következő kitétellel, illetve megjegyzéssel ígérte meg a szükséges összeg kifizetését: „Minthogy azonban a járda letétele a Museum épülete uttza hosszában vonandó kerítéshez lesz alkalmazandó: természetesen ezen járda is csak akkor fog ugyanott letétethetni, midőn maga azon kerítés felépitetik, vagy legalábbis annak vonala a kidolgozott terv szerint kijeleltik [.. J.”53 Tehát 1845 vége felé még a kerítés vonala sem volt pontosan kimérve, ami nem csoda, hiszen ekkor még nagyban folytak a múzeum építésének munkálatai. A járdaépítés ideje 1847 nyarán jött el, de az a fellelt forrásokból54 nem derül ki, hogy a kerítés előtte vagy utána épült meg. Viszont az kiderül egy levélből, hogy eredetileg a telket mind a négy oldalán vasrostéllyal tervezték bekeríteni. A levelet a Kubinyi Ágoston igazgatót távollétében helyettesítő rangidős múzeumőr Sadler József (1791-1849) - főnöke megbízásából - István nádorhoz (1817-1867) írta és két fontos (új) indítványt tett: a telek keleti hosszában a vaskerítés helyett egy lapidárium épülne a múzeumi kőemlékeknek, valamint a Sándor főherceg (a mai Bródy Sándor) utca felé eső szakasz közepén egy kisebb kaput terveznének, alapvetően személyzeti bejáratnak. Ez utóbbi mellé egy kis épület is épülne a múzeum háziszolgájának, aki a bejáratra ügyelne és ott is lakna. István nádor e beadványra válaszul meghagyta Pollack Mihálynak, hogy az igazgatóval egyetértésben készítsen tervet és költségvetést mindkét indítványra.55 A terveket és a költségvetést a mester el is készítette, de nem tudni, hogy a sok folyó munka miatt, vagy mert 1848 tavaszán a történelem közbeszólt, csak a forradalmi év végén nyújtotta be azt a kormányzathoz.56 A magyar államapparátus azonban ekkor már a Windischgrätz herceg Pest-Buda felé közeledő hadai miatt nem a múzeumkerítés kérdésével, hanem a meneküléssel foglalkozott. Pollack a múzeum által igényelt árkádos lapidárium mellett kétoldalt, a mai Bródy Sándor és Múzeum utcára nyílóan, a kapuk tengelyében egy-egy kisebb épületet tervezett, amelyek bejáratul és az udvarosok lakásául kívántak szolgálni.57 Ebből már korábban a Főherceg Sándor utca felőli „őrház” 1847 őszén (ideiglenes jelleggel) fel épült, ahogy az Pollack ez évi októberi számadásából kiderül.58 Ami még megvalósult a múzeum óhajából, az a homlokzati rostélykerítésre tervezett nyolc db lámpából hat db elkészítése volt, melyekből négy 1848 első napjától világítást is kapott. Ezek a két kapu két-két oszlopán voltak, kettő pedig a kerítés közepén. A kerítés két végére szánt egy-egy lámpa elhelyezésére végül nem került sor.59 intézkedett is. BFL IV.1202.a 359. k. (1847/IX.) 18885. sz. 661. 55 MNL OL N31. István főherceg nádor iratai. 27. cs. 801/1847. 56 MNL OL N24 Általános iratok. Museum 1807-1848. Jegyzék 495. cs. 180. föl. József nádor levéltára múzeumi iratainak jegyzékében a következő szerepel: „Pollack építész a museumi téren az emlékkövek czélszerü elhelyezésére szolgáló oszlopos épület tervét és költségvetését mutatja be. Ez Dec. 13. adatott át.” A Pollack által beadott 7 terv nem maradt fenn. Lechner 1927. 46. p. 57 MNL OL N31 2526/1848. vö. Fejős 1955. 2. p. Pollack múzeumkerti, illetve lapidáriumi tervrajza(i) nem maradt(ak) fenn. 58 MNL OL N31 1053/1847. Az ideiglenes őrház építésére 64 forint 14 krajcárt költöttek, mely összeg minden bizonnyal egy faházacska építésére volt elég. 59 MNL OL N31 28. cs. 277/1848. Ld. még MNL OL N31 27. cs. 907/1847. BFL IV. 1202.a 361. k. (1847/XI.) 22544. sz. 784. 41
