Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)

Debreczeni-Droppán Béla: Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum

Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum

Az Ybl tervezte dísztermi kifestés egy szakasza. Dabasi András felvétele, 2009

Az 1850-es évek elejétől Kubinyi közadakozásból és filharmóniai koncertek jövedelméből gyűjtötte össze a múzeum körüli terület parkosítására az anyagi hátteret. Az évtized végére aztán kiderült, hogy az említett hiányosságokat is társadalmi összefogással lehet csak megoldani.

1859-ben ifj. Réső Ensel Sándor (1833-1899) pesti ügyvéd, későbbi neves jogtudós szakíró és etnográfus a Nefelejts című lapban felhívással fordult „a magyar nemzet hölgyeihez”, hogy minden vármegye a címerével ellátott díszes széket készíttessen a múzeum díszterme számára.10 11 A felhívás nagy visszhangra és fogadókészségre talált: a lapok egymás után karolták fel a nemes kezdeményezést és december elejéig 34 vármegyéből érkezett már felajánlás. 1859. december 6-án aztán Bohus Jánosné, szül. Szőgyény Antónia (1803-1890) pesti lakásában megalakult az a központi bizottmány, amely irányította és összefogta a megindult országos adakozást. A pesti hölgyek már az első ülésen fontos döntést hoztak és ezt a sajtó útján a közvélemény elé tárták. A maradandóság szempontjából nézve a kérdést, úgy vélték, jobb, ha nem hímzett díszszékek készülnek, hanem olyanok, amelyek állandóan használatban lehetnek pl. ünnepélyek és hangversenyek alkalmával. A bizottság, melynek hölgyek mellett tagja volt többek közt Barabás Miklós (1810— 1898), báró Eötvös József (1813-1871) és Kubinyi igazgató is, a székek elkészítése mellett célként jelölte még meg a díszterem padlózatának elkészítését és a gyűjtemények számára szükséges szekrények beszerzését. Kikötötték azt is, hogy a megrendelendő bútordarabokat hazai iparosok hazai tölgyfából készítsék el." Ezután elkezdődött a vita a sajtóban, hogy milyen székeket lehessen készíteni; többen támadták a Bohusné vezette bizottságot, hogy „a szépet a hasznosnak feláldozza”, amikor lemond

a megyei címerekkel hímzett díszszékekről.12 Ez ügyben visszakoznia is kell a bizottságnak: hamarosan már arról írnak az újságok, hogy elfogadnak ilyen székeket is. A Delejtű című lap megjegyzi ugyanakkor, hogy ezek a székek már nem a díszteremben, hanem a múzeumi képtárban lesznek elhelyezve.13 A végén persze a legtöbb helyen belátták, hogy a központi bizottmány praktikussági meggondolása ebben az esetben jó és követendő. Ezt látszik bizonyítani, hogy az ötvenkettőből csak egyetlen vármegye, Gömör készített el egy címerével díszített gótizáló öntöttvas széket, amely 1863-ban került a múzeumba.14 Ekkor azonban már majdnem készen állt a Nemzeti Múzeum legújabb díszes terme, az úgynevezett Széchényi Terem. E terem az eredeti célkitűzések között nem szerepelt, de olyan nagy összegű adomány gyűlt össze, hogy egy, az alapító gróf Széchényi Ferencnek (1754-1820) emléket állító reprezentatív könyvtárterem kialakítására is sor kerülhetett a múzeumpalota első emeletének északnyugati sarkán. A Vasárnapi Újság 1860. július elsejei számából derül ki, hogy a gyűjtés alig több mint félév alatt 22.204 forintot hozott a múzeum dísztermeinek „ékesítésére”. A hölgybizottság úgy döntött, hogy az összegyűlt adományokból a nagy díszteremen kívül a múzeumi könyvtár két termének feldíszítésére kell költeni. Mint a lap írja: „E két terem Széchenyi Ferencz nevét viselendi, a szekrényeket egyéb ékesitésén kívül a megyék és kerületek czimereinek fa-faragványa fogja díszíteni; a termek egyikében Széchenyi F. arczképe is helyet foglaland, melynek keretére fölül az ország és a Széchenyi család czimerét fogják illeszteni. A szekrények, ékítmények s a keret tervrajzának elkészitésével s kivitelével Ybl építészt és Szabó József asztalost bízták meg.”15 A megbízást a terem megtervezésére tehát Ybl 1860-ban már megkapta.

10 Ensel 1859

11 Divatcsarnok 5 (1859) 6. 47. p.

12 VU 7 (1860) 20., 22. p„ VU 7 (1860) 45. p.; Divatcsarnok 6 (1860) 2. 15. p„

Divatcsarnok 6 (1860) 3. 23. p.

13 Delejtű 3 (1860) 6. 46. p.

14 VU 10 (1863) 232. p.

15 VU 7 (1860) 330. p. A két terem közül a másik a Széchényi Terem melletti raktárhelyiség volt, amely ekkor került kialakításra, bebútorozásra. Berlász 1981.468. p.

30