Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)
Kós önálló alkotói időszaka - Egy kis erdélyi levegő a fővárosban
\ n. EGY KIS ERDÉLYI LEVEGŐ A FŐVÁROSBAN Az Állatkert a századforduló művészeti, építészeti és politikai törekvéseinek terméke volt, bár különleges atmoszférája és az átélhető élmények természete szorosan a két alkotó, Kós Károly és Zrumeczky Dezső építészeti elképzeléseit mutatja. Neuschloss Kornél városatya és építőbizottsági tag javaslatára Budapest Székesfőváros Tanácsa bízta meg őket az új Állatkert legtöbb épületének megtervezésével, ami az I. világháború előtti évtized egyik legérdekesebb és legegzotikusabb vállalkozásának számított. Ha a megbízás önmagában még nem, de az állatkert megvalósítása során elnyert egyre nagyobb mértékű támogatottság, elismerés, és a végül az egyértelmű siker alátámasztotta a Kós, Zrumeczky és társaik által képviselt építészeti ideál és filozófia egybeesését az ország korabeli „hivatalos” építészetéről való elképzeléssel. Sőt, további megbízásokhoz is segítette a fiatal alkotókat. Ebben az időben Kós Károly és társai több, fejlődő magyar város vezetőjével is tartották a kapcsolatot (Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kolozsvár és Kecskemét), és jó viszonyba kerültek a budapesti vezetéssel és minisztériumi tisztviselőkkel is. Magyarország képviseletében a nemzetközi kiállításokon (Párizs, 1900; St Louis, 1904; Milánó, 1906; Velence, 1909; Torinó-Róma, 1911) bemutatott magyar pavilonokat a „nemzeti stílus” megjelenítőiként emlegették. Az új Állatkert fontos szerepet kapott Budapest polgári identitásának kialakításában is. A millenniumi kiállítások és kapcsolódó létesítmények, programok a lakosság szélesebb körében népszerűsítették a Városligetet és az ott található intézmények látogatását. A kiállítás bezárásával ez a fokozott igény megmaradt. Az Állatkert egyértelműen nemcsak az a hely, ahol állatokat tartanak, benne pihenni és kikapcsolódni is lehet. Az a hely, ahol a budapesti polgár átélhet egy sor más élményt is az afrikai Kongót idéző Struccházban, az indiai gyarmati építészetet reprezentáló Elefántházban vagy a magyar kultúrához kötődő, a sok-sok Erdély-élményt idevarázsoló épület egyikében. Ez a művészeti program kizárta a funkcionális és a kulturális szempontok között felmerülő ellentmondásokat. A NÉPI ÉPÍTÉSZETEN NYUGVÓ MEGVALÓSULÁS Kós Károly 1908 júliusában már nem először járt Kalotaszegen építészbarátjával, Zrumeczky Dezsővel az ottani építészetet tanulmányozni és dokumentálni. Megfordultak Magyarvalkón, Magyargyerő- monostoron és Körösfőn. Vázlatfüzeteket rajzoltak tele az úton és élményekkel telve tértek vissza a fővárosba. Az utazásból hazatérve a két fiatal pályakezdő építész itthon egyedülálló lehetőséget kapott a Kalotaszegen szerzett tapasztalatok hasznosítására. A népi építészet formateremtő mintáit és szerkezeti elveit a híres kortárs finn építészek, mint Saarinen, Gesellius és Lindgren már a századforduló táján felismerték és munkáikban alkalmazták. A finn építészek - Kós és Zrumeczky későbbi erőfeszítéseihez hasonlóan - a távoli, vidéki Karéliában találták meg az új, finn nemzeti építészet forrását. A népi építészetben felismert formák és szerkezetek meghatározó szerepet játszanak az állatkerti tervekben. A pavilonok élő bizonyítékai annak, hogy a tervezők a népi építészet alapvető formáit használták fel, és nem a népművészet eredendően dekoratív természetére hagyatkoztak. Ez a törekvés határolja el leginkább Kós és Zrumeczky munkáit a magyar, illetve az európai építészetben végbemenő általánosabb folyamatoktól. A TUDOMÁNYOS (ZOOLÓGIÁI) PROGRAM, A HELYSZÍNRAJZI ELRENDEZÉS Az Állatkert nemcsak az építészeti stílusa miatt volt modern és progresszív, hanem a korabeli legkorszerűbb zoológiái gyakorlatnak is megfelelt. Abban az időben a hamburgi Hagenbeck modern „találmánya” szerint szabadságot kellett adni az állatoknak természethű környezetben; kalitkák és kerítések helyett a kifutók természetesebb határolásával (árok, műszikla, stb.). Kós és Zrumeczky - európai tanulmányútja során - a berlini állatkert hatalmas palotáival szemben ezt a hamburg-stellingeni mintát tekintette követendőnek, gyakorlatias, egyszerű és olcsó állatkerti építményekkel. A program alapján az állatkert végleges tervezete (helyszínrajza) 1909 elejére készült el, és beadásra került az első engedélyezendő épületek terveivel együtt. Az általános terv tartalmazta a hely beosztását és a természeti környezet kialakítását, az emelkedő sziklákat és a tavat, valamint a különböző pavilonok elhelyezkedését. Ezt a tervezési munkát elsődlegesen Végh Gyula városmérnök végezte. Az első vázlatok és a megvalósult állapot között voltak kisebb eltérések, de a lényegi kérdésekben nem változott a beépítési terv. Az épületeket az állatok rendszertana alapján rendezték el. A nagyobb helyet igénylő emlősöket helyezték el először, majd a madarakat a Dózsa György út, vasút és tó közötti területen. A madarak tartására a következő volt az elképzelés: négy nagyobb, két kisebb ház és egy baromfiudvar. A fácános (berlini mintára) hosszú, nem magas épületét hálóval fedett udvarok egészítették ki. A kisebb madaraknak, papagájoknak külön madárház épült, oldalt magas kupolás, dróthálós nagy röpdével a közepes méretű madarak számára. A nagy sasoknak külön vasvázas, széles, átlátszó tornyot, magas röpdét terveztek a Podma- niczky utca tengelyében, mely „eleven reklámként” felkeltheti a figyelmet, ez azonban nem épült meg. Hl A Madárház FÁNK fotógyűjtemény IH Vízilovak, háttérben a Bölény- és bivalyházzal, é.n. FÁNK fotógyűjtemény ISI A Mókusok háza Magyar Építőművészet, 1912.11-12. sz. Veres A. Pál felvétele SU Bal oldalon: A Madárház a Krokodil- ház teraszáról Alapfy László felvétele 87
