Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)

Kós önálló alkotói időszaka - A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Erdély építészetének szimbiózisa

Az ÉPÍTÉSZETI MEGFOGALMAZÁS „Feladatom volt tehát: múzeumi szempontból jó beosztású, technikailag tartós és könnyen karbantart­ható, művészileg pedig - a Székely Nemzetet reprezentáló épületet építeni fel. Amihez a magam részé­ről külön még azt is célul tűztem ki, hogy lehetőleg székelyföldi anyagokkal és székely mesteremberekkel valósítsam meg ezt a munkát. Tehát elvetettem a szigorúan történelminek tudott minden stílust, és számbavéve mindazt, amit Erdély magyar népére, főképpen pedig a székely ségnek népi építkezéséből, illetőleg népi művészetéből tipikus­nak láttam és vallottam, valamelyest megnemesítve úgy alkalmaztam egy modern és speciális igénye­ket szolgáló alaprajzra, hogy az magától értetődően természetes, művésziesen monumentális lehessen, és senki székely ne szégyellje azt magáénak vallani. [...] Hogy a felesleges, tehát drágító térpazarlást elkerülhessem, az alaprajzot felbontottam úgy, hogy minden mellékhelyiség és minden folyosó csupán a legszükségesebb méreteket kapja meg, és a gyűjte­mények helyiségeiből egy talpalatnyi se áldoztassék fel a szimmetria és egyenlő tengelyosztás külsősé­geiért. Ennek következtében az a veszedelem fenyegetett, hogy az épület architektúrája szétesik, és mo­numentalitás helyett elaprózódást, aránytalanságot, sőt otrombaságot kapok eredményül. Ezt elkerülendő az egyes, magasságban tagolt részeket nagy homlokzati síkokba fogtam össze, és az alap­rajzi egyes tagok homlokzati felépítésén a nyílásokat lehetőleg csoportosan összefoglalva alkalmaztam. A szimmetriát a középrész erőteljes kihangsúlyozásával és a két oldalszárny arányosságával pótoltam, a szaggatottságot az épületet összefogó előudvari kőfallal.” K0S1929 A székely népi építészet című tanulmányában Kós foglalkozik a székely parasztház portán belüli elhe­lyezkedésével. A régi parasztházak az utcavonaltól beljebb fekszenek, nem nyílnak közvetlenül az utcára. A faragott székelykapu és a magas deszkakerítés mögött a múzeum a falunak ezt a rendjét őrzi. Elhelyezése révén inkább a tájjal, és nem a városi közeggel való kapcsolatot hangsúlyozza. A Székely Nemzeti Múzeum meredek tetői a hagyományos székely, illetve erdélyi sátortetőket idézik. Kós a sátrat tartotta a székelyek legősibb hajlékának. Ezen említett falusi lépték mellett Erdély rendelkezik egy másik, városinak számító építészeti lépték­kel is, amely a középkorban betelepedő szászok közvetítésével jelent meg. Jellemzője a kanyargós festői utca, gyakran megjelenik benne a hangsúlyos torony, mely kijelöli a közösség központját, a magyarvalkói református templomhoz hasonlóan. A hívőknek nemcsak vasárnaponként otthona, de az egész falunak menedéket nyújt ostrom vagy támadás idején. A Székely Nemzeti Múzeumnál, az utcáról közeledve a bejárata felé, megjelenik a városi lépték, az oldalszárnyakkal keretezett központi torony látványában. Hasonló arányokat ábrázol Kós a segesvári óratoronyról készített linóleummet­szetén. A múzeum előudvara olyan, mint egy erődített templom cinterme. A románkori maradványokra épített, erős falakkal körülvett erődtemplomokat idézi a belső (cinterembejáró) kapuépítményből fel­táruló látvány: a zömök torony, aljában románkori idézetként kőbélletes tölgyfakapu. Az Erdélyben élő magyar, szász és román nép művészetének befogadása H A magyarvalkói református templom, Kós Károly: Erdély, 1929 UH A türei román fatemplom, Kós Károly: Erdély 1929 ISI A segesvári középkori szász óratorony, Kós Károly: Erdély 1929 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom