Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)
Kós önálló alkotói időszaka - Élet a Varjúvárban
A Varjúvárból a Varjútanyára „...s ezek a régi, mulatságosan előkelő, régi szabású városi úriemberek bizonyára csúfolkodó szándékkal nevezték el házacskámat: Varjúvárnak. De engem ezzel nem bosszantottak, sőt, megállapítottam, hogy az elnevezés egészen helyes, és így házunknak ma is Varjúvár a neve. [A ház előzetes tervvázlatán már szerepel az elnevezés - F. B.] De azután egyszer csak [...] hangos városi beszéd riadt a csendbe [...] Kegyetlenek és kíméletlenek voltak ezek az új városi emberek. Megloptak engem és kifosztottak. Elvették a csendemet, és ellopták az erdő nyugodalmát és a kaszálók illatát. A levegőmet lopták el és a békességemet. A virágos tavaszaimat, az őszi napok bánatos, színes szépségét és a zúzmarás fehér telek csillogó tisztaságát. Elvettek mindent tőlem, és én semmit sem tehettem ellenük. Gyámoltalanul és tehetetlenül ki voltam szolgáltatva itt a városnak, ahonnan ide menekültem. Menthetetlenül és kegyelem nélkül. Beletörődni ebbe a sorsba nem tudtam, s mert más módját nem tudtam: prédául hagytam ott nekik a Varjúvárat: elmenekültem..’.’KOS Tanya 2I~23A CSALÁD GYARAPODÁSA - AZ ÉPÜLET BŐVÍTÉSE Az eredetileg víkendháznak szánt épület négy, mintegy 5 méter szélességű helyiségből állt: lenn konyha kis kamrával, nappali, fenn hálószoba és dolgozószoba (gyerekszoba). Az 1920-as évekre a hatfős családnak egyre szűkebbé vált a családi fészek. Az alkotó, otthon dolgozó családapának, a három egyre cseperedő fiúnak (13, 11 és 6 éves) és egy leánynak (9 éves) nem volt megfelelő, ezért 1925-ben az épület háta mögött emelkedő domboldal felé bővült egy-egy földszinti és emeleti helyiséggel. A gyermekek örömére az új emeleti szoba ablakából remek ki-bejárás nyílt a hátulsó domboldalra. Kós a harmincas évek közepén a Varjúvár fölötti lejtőn különálló műterem-tanyát (Varjútanya) épített. Szerves kialakítása egy kis önálló kilátótoronnyal kezdődött, amelyet az építész a húszas évek közepén emelt. Ez volt Kós Károly sztánai gazdaságának központja. A gazdaság 1944-ben elpusztult, romjai azonban a mai napig láthatóak. 1944-ben a család elhagyta a Varjúvárat és a Varjútanyát is, és Kolozsvárra menekült. Ekkor széthordták a berendezést, kevés darab menekült meg. Később visszakerült a család tulajdonába. H A Varjúvár ábrázolása Testamentum és agrikultura, 1915 B A Varjúvárban írta és rajzolta a Testamentum és agrikultura (1915), a Varjútanyán a Könyv a lovakról című könyveket (1938) magántulajdonban B A Varjútanya akvarellje Könyv a lovakról, 1938 magántulajdonban 144
