Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)
Kós önálló alkotói időszaka - Az építész saját háza, a sztánai Varjúvár, 191O
AZ ÉPÍTÉSZ SAJÁT HÁZA, A SZTÁNAI VARJÚVÁR 1910 A SZTÁNAI OTTHON, MINT VIDÉKI MŰVÉSZHÁZ ÉS ÉLETFORMA A századforduló Európájában számos művész és látnok úgy tekintett az otthonra, mint a változások mozgatórugójára és egy újfajta életmód lehetőségére. Kós Károly számára az erdélyi Kalotaszegen, a Sztána falu mellett épített Varjúvár jelentette az angol Ruskin, Morris és a finn Akseli Gallen-Kallela által megfogalmazott ideális életstílus megvalósításának eszközét, és a nagyváros elhagyását a vidéki élet kedvéért. Kós otthont és munkahelyet kívánt teremteni Erdélyben. Személyesen ismerte a finn Eliel Saarinent, és Akseli Gallen-Kallelát ő maga vitte el Kalotaszegre. A sztánai vasútállomástól Körösfőre vezető festői út részben a völgy mentén fekvő erdő mellett halad. Ezért elég valószínű, hogy Kós és Gallen-Kallela elhaladt Kós későbbi otthona, Varjúvár leendő helye mellett. Ez a találkozás kétségtelenül maradandó benyomást tett Kosra és megerősíthette benne a sztánai otthon kialakításának gondolatát. A TERÜLET KIVÁLASZTÁSA 1909 nyarán édesanyja hívó szavára hazautazott. Mielőtt vonatra szállt volna, hogy visszautazzon Budapestre: „S én csak állok a hegy peremén, és tudom, érzem minden porcikámmal most, hogy kellős közepén állok itt annak a Kalotaszegnek, mely ingyen-ajándékul adta nekem az ő csudálatos szépségének minden gazdagságát, amit lelke kincsesházában ezer esztendő munkájával gyűjtött és megőrzött. ...Csúnya hálátlanság volna megfelejtkezni az ajándékozóról... Körösfőn akkor hordták a szénát a külső kaszálókról be a faluba. ...határoztam: mentem le a sztánai állomásra, s ott megkerestem az ösmerős, mindent tudó öreg Körmendi állomásfőnököt:- Vennék egy akkorácska helyet, ahová házacskát ragaszthatnék. Ha tudna ilyet itt valahol, de a töltésen belül. A főnök kicsit elgondolkozott:- Tudtommal az öreg Gegenbaueréknak volna itt egy darabocskájuk, akit az erdei út választ el a kertjüktől. Az nemigen alkalmas ugyan se kertnek, se építésre, de eladó, ha akadna vevője.- Megnézhetném?- Megmutatom. Megnéztük. Bizony, az csupa egy meredek oldal volt, fertályholdnyi gondozatlan irtás az úrbéres erdő alatt; rajta csupáncsak két hatalmas tölgy magfa. De az útfelett volt, és az oldalból messzire látott a szem, egyfelé be a szépséges, virágos-ligetes völgyi kaszálókra, másfelé a vasúti töltés cseresznyefás-gyepes oldalára és szemben a patakon túli hegyoldal tölgyes-bükkös erdőjére. S ez a hitvány, meredek irtás erősen megtetszett nekem akkori’K0S mi: 102-104A sztánai tájélmény után vázlazokat készített magányos, dombon álló tornyos házikókról, jellegzetes grafikai modorban (torony, udvarház névvel, Varjúvár elnevezéssel). Ezek mind a megépült Varjúvár előzményei. A megvalósult épületnek csak négy előzetes tervváltozatát (távlati kép, alaprajz), valamint az 1925. évi átalakítás alaprajzát ismerjük. A Varjúvár tömegében egyszerű, világos geometria jelenik meg. A kör alaprajzú torony és négyszögletű ellenpárjának összekapcsolása egyértelműen az erdélyi építészet középkori és népi típusai tanulmányozásából született kísérlet. Az épület természetes módon tartozik bele a hullámzó hegyekkel, rétekkel és bükkös ligetekkel tarkított kalotaszegi tájba. A meredek zsindelytető koronázta terméskő falak uralják a piciny völgy látványát, amely Kós szerint romantikus angolparkra emlékeztet. ! H A fiatal Kós ars poeticája 1909-ben A Ház, 1909.2. sz. 138
