A budapesti rendőrfőkapitány elnöki reservált iratai 1883-1885 (Budapest, 1990)

Bevezető

lyainak hanyag munkáját, adminisztrációs mulasztásait sem tűrték szótlanul. Az adminisztrációs munkában bekövetkező fejlődés egyébként is nagyobb fegyelmet követelt, a lazaságot könnyebben észre lehetett venni. Bár az 1883—1885 közötti rövid időszakban sok érdekes esemény történt a már említett antiszemita zavargásokon kívül is, mégis a rendőrfőkapitányi elnöki reservált iratokban ezeknek alig találhatjuk nyomát. Ha ennek okát keressük, tisztában kell lennünk azzal, hogy a korabeli hivatalos felfogás mit tartott az államra és a fennálló rendre nézve veszélyes és rendőri úton üldözendő cselekménynek. Rendészeti szempontból több embernek a fennálló közrend elleni közös törekvése egyletekben, nyilvános gyűléseken és népmozgalmakban nyilvánulhatott meg. Miután az egyleti ügyek intézése a törvényhatóságok jogköre volt, a rendőrség hatáskörébe elsősorban a népmozgalmak tartoztak. Korabeli felfogás szerint a legveszélyesebbnek az úgynevezett „socialis mozgalmak"-at tekintették. Ide sorolták a nemzetiségi és a munkásmozgalmat. Mivel a nemzetiségi mozgalomnak a fővárosban nem volt önálló szervezete, inkább csak tüneteiben bukkant fel időnként, a rendőrség elsősorban a korai munkásmozgalom elfojtására törekedett. Ezzel magyarázható, hogy az iratok zöme munkásmozgalmi vonatkozású. Németországban már 1878-ban „Kivételes törvény"-t hoztak a szocialisták ellen. Az üldözött szocialista munkások egy része az Osztrák—Magyar Monarchiában keresett menedéket és megélhetést. Több tényező hatására, amelyben a létbizonytalanság és a hatósági erőszak nem kis szerepet játszott, az anarchista eszmék egyre nagyobb tért hódítottak körükben. Magyarországon a forradalmi szocialisták hajlottak leginkább az anarchista tanok befogadására, mert Frankéi Leó 1881-ben történt letartóztatása és elítélése után nem volt senki, aki a szociáldemokrata párt helyes irányvonalát megszabhatta, a marxista ideológiát közvetíthette volna. így a szélsőbal kivált a szociáldemokrata pártból és ezzel megosztotta a szervezett munkásság erőit. Az anarchista mozgalom védelmében hadakozó „forradalmi szocialisták" állandóan szembekerültek az Ihrlinger Antal — Csillag Zsigmond — Kürschner Jakab által vezetett munkáspárttal. Ily módon szétforgácsolt erőik könnyebben estek aztán áldozatul a hatósági erőszaknak. 1884. január 31-én Bécsben is életbe léptették a szocialisták ellen a „Kivételes törvényekkel Tisza Kálmán belügyminiszter már február 2-án figyelmeztette a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy ennek nyomán feltételezhetőig sokan majd Magyarországon próbálnak menedéket keresni, s ezt meg kell akadályozni. Figyelmeztetésének február 24én kelt rendeletével adott nyomatékot. Ebben kimondta, hogy a Bécsből Magyarországra érkező anarchistákat és szocialistákat az ország területéről ki kell utasítani, kivéve a magyarországi illetőségűeket, akikre a kiutasítás csak akkor vonatkozik, ha nincs foglalkozásuk, vagy ha a mozgalom tevékeny tagjai. A rendelet nyomán megélénkült a budapesti rendőrség tevékenysége a szervezett munkások, de különösen a forradalmi szocialisták ellen. Amíg 1883-ban hivatalosan csak két titkos ügynök foglalkozott a szocialista munkások megfigyelésével, most egyre több rendőrségi alkalmazottat vontak be ebbe a munkába. Annál inkább, mert a szocialisták sem fogadták tétlenül az ellenük indított hajszát. Január 8-án híre ment, hogy Bécsben meggyilkolták Hlübek rendőrügynököt, majd később Bloch Sándor titkos ügynök halála ejtette gondolkodóba a titkos ügynököket. Olyannyira, hogy a régen ezen a pályán foglalkoztatott 000 jegyű ügynök január 31-én kérvényezte a rendőrfőkapitánynál az antiszemiták megfigyelésével járó feladatok ellátását, mert attól tartott, hogyha őt baleset érné, családja támasz nélkül maradna. Az ügynök aggodalma nem volt alaptalan. T. A. azaz, Tóth Ambrus I. osztályú rendőrt, aki február folyamán rendszeres jelentéseket adott a szocialisták tevékenységéről, s akit voltaképpen a 000 jegyű titkos ügynök pótlására állítottak be, március 1-én a szocialisták egyik gyülekezőhelyén, a Schlosser-féle vendéglőben a földre tiporták, megverték, fegyverét elvették. De a harcképtelenné tett ügynökök helyét mindig betöltötte egy-egy újabb megfigyelő, ezek közül egyes alkalmi vállalkozók a munkásság soraiból kerültek ki. Gyakoribb volt természetesen, hogy hol egy rendőrírnok, hol más, a rendőrség szolgálatában álló személy vette át a kiesett ügynökök szerepét. Közben tovább folytatódott a munkásmozgalom két irányzata között a küzdelem. A szociáldemokraták a „Népszava" és az „ArbeiterWochen Chronik" hasábjain túlzottnak tartották az anarchisták elképzeléseit, úgy vélték, hogy mindez csak a provokáció céljait szolgálja. Az anarchista vezetőket azzal gyanúsították, hogy a rendőrség malmára hajtják a vizet. Végül az elszigetelődött anarchisták ellen a rendőrség 1884 márciusában meglepetésszerű támadást indított. Éjszakai tömeges letartóztatások és házkutatások során végeredményben egész vezérkarukat foglyul ejtették. 11