Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Kádár a nyolcvanas években már ténynek vette azt, amit eredetileg - legalábbis 30 évvel korábbi vallomásában - még csak Péter feltételezéseként említett. Lényegesebb, hogy Kádár utólag megváltoztatta az „úti célt", mondván a moszkvai emigrációval akarta felvenni ily módon a kapcsolatot, holott valójában Titóékhoz indult, hogy „a jugoszláv kommunisták vezetőinek többirányú segítségét kérje Magyarország területén partizánharcok szervezéséhez".

377 „Eredetileg - hangzik Gyurkónál - Ságvárit akarták átküldeni a fronton, de végül Kádár ment." „Féltettem Ságvárit, hogy baja esik. És látja, mi lett belőle. Sokszor ennyit ér a jó szándék."

378 Ez már Kádár magyarázata, hiszen míg ő „odavolt", S ág vári hősi halált halt. „A tekintete - írja Gyurkó a történetet kommentálva Kádárról - nagyon keserű. És hány ilyen sebe van." Megint lényegtelen eltérés, hogy az 1954-es változatban ismét Péter Gábor volt az, aki nagyon határozottan Ságvárit javasolta, sőt „erősen ragaszkodott" ahhoz, hogy semmiképpen se Kádár, a párt első számú vezetője menjen. Még az is elhanyagolható körülmény, hogy Kádár a nyolcvanas évek változataiból egyszerűen kiiktatta Péter Gábort, pedig ő volt az, aki a szükséges papírokat megszerezte a számára. Lényegesebbnek tűnnek Péter Gábor ellenérvei. 0 azért javasolta Ságvárit, mert a futár, egy horvát nő, anyanyelvén kívül csak németül tudott, tehát Kádár - Ságvárival ellentétben - eleve alkalmatlan volt erre az útra, hiszen ő a magyaron kívül semmiféle nyelven nem beszélt, ami lehetetlenné tette a kommunikációt a Jugoszláviából érkező összekötővel. Végül Kádár, a létező Lupták János katonakönyvével elindult a jugoszláv partizánokhoz. „A határon mégis elfogták."

379 Adva volt tehát egy Lupták nevezetű katonaszökevény, akit a határon elfogtak, aki számára még nagyobb veszélyt jelentett, ha felismerik, ha rájönnek, ő Csermanek János, a magyar kommunisták vezetője. A határról Pécsre vitték, ahol a kémelhárítóknak még tódított a történeten: „azért akartam átmenni a határon, hogy Titóékhoz csatlakozzam és harcoljak a hitleristák ellen".

380 Magyarázata szerint, kihallgatói ennél kevesebb beismeréssel nem érték volna be. A bíróságon (1951-ben, s) 1954-ben erről nem beszélt, arról viszont igen, hogy Pécsett kétszer megverték.

381 Előttünk áll tehát a régi, a vagány Kádár, csakhogy történetének se füle, se farka. Pestre szállították, a Hadik laktanyába, ahol a VKF2 székelt, s egy emelettel „felettük" a kémelhárítók kihallgatták, de - meséli Kádár - nem ismerték fel.

382 A történet itt már egyre inkább döcög, hiszen a Vezérkari Főnökség 2. Osztálya maga a kémelhárítás. Végül Kádárt - akkor még Csermaneket - Luptákként mindössze két évre ítélték. Holott - semmi kétség - Kádárt 1944-ben körözték, tűvé tették érte az egész országot. Nemcsak Szirmainak mutatták fényképét, hanem már a nyilas puccs után, korábbi szerelmének, nevezzük inkább társának, Döme Piroskának is: „Egyedül az ő képére voltam kénytelen azt mondani, hogy ismerem, és nem is hazudtam azzal, hogy már egy éve nem 377 PTI 876. f. 2-d-139. 54. Donath Ferenc visszaemlékezése 1976. április 9. 378 Gyurk(') 122. p. 379 Uo. 380 Tanüságtevők. 32. p. Lásd a 29d. számú dokumentumot. Tanúságtevők. 32. p.